Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Voigt Vilmos: Egy új palóckutatás az új évezredben

VOIGT VILMOS ELTE, ВТК Folklore Tanszék Budapest Egy új palóckutatás az új évezredben Mottó: " Az etnográfia, magyar nevén néprajz, elsősorban leíró tudomány. Fő feladata a hagyományos kultúrák és kulturális jelenségek alapos - a társadalmi összefüggések elemzését is felölelő - bemutatása. A "néprajz" elnevezés az úgynevezett népi kultúra tanulmányozásának súlyponti szerepét sugallja, noha a "nép" fogalmat különbözőképpen lehet értelmezni. Régebben többékevésbé azonosították a parasztsággal, a modern etnográfusok azonban a városi kultúra hagyományos közösségi megnyilatkozásaira is kiterjesztik a figyelmüket. Úgy látom, hogy például egy régi székely fonó és egy városi sportegylet alapos, elemző leírása között nincs vagy alig van - módszertani különbség. Ami az etnológiát illeti, úgy ez elsősorban nem leíró, hanem összehasonlító tudomány. A leíró és összehasonlító vizsgálatok között azonban nincs éles határ, sok esetben a kétféle munka messzemenően egybeesik."

1 A reformkorban jelenik meg nálunk az az elgondolás, hogy egy-egy táj, vidék, népcsoport leírását etnográfiai módszerrel adják meg. Köztudott, hogy már ekkor is előtérbe került a palócok kutatása. Már ekkor is felmerült az az igény, hogy a palócok múltját, nyelvét, műveltségét, életmódját együtt vizsgálják. A magyar néprajz, a magyar népköltészeti kutatás nem fogalmazódott meg, nem fejlődött volna ki olyan módon, ahogyan ez megtörtént, ha nem lett volna "palóckutatás" már ettől kezdve. (Csupán a "székelyek" folklorisztikai és néprajzi vizsgálata lett ugyanilyen fontossá, később pedig fontosabbá.) Néprajzkutatásunk tudománytörténete sokat foglalkozott azzal, hogyan bontakozott ki, milyen eredményeket ért el, viszont milyen mértékben mondhatjuk azt is, hogy mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket néprajztudományunkban a "monografikus" módszer. Köztudott, hogy a néprajzi "monográfia" nálunk Jankó János műveiben testesült meg, és az egyébként igazán értékes milleneumi vagy később vármegyei "monográfiák" már más, interdiszciplináris szempontból értékelhetőek igazán. Ezek elkészítését állami méretű igény szorgalmazta, összeállítóik pedig egész csapatokat alkottak. Nem csupán az első meg a második világháború, no meg a közöttük levő i Vajda László, Korunk 2000. XI. 75. 299