Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - B. Kovács István: A palócok egy szlovák nyelvész szemével (ahogy Jozef Škultéty látta a 19–20. sz. fordulóján)

Anélkül, hogy a kutatási eredmények részletes bemutatására vállal-koznék, ezúttal egyetlen kutató, a nyelvész Jozef ŐKULTÉTY (18531948) észrevételeit, meglátásait szeretném közreadni. Személye azért is szerencsés, mivel magyar ügyekben kiválóan tájékozott volt. A Gömör megyei Patakon (Pótok) született Őkultétynek az édesapja. A Coburg hercegi család tisztviselője volt, akit a szintén gömöri, de akkortájt színtiszta magyar lakosságú Szútorba helyeztek. „A 3. életévemtől a 13. évig magyar faluban éltem, palócban (Gömörben)" - mondta erről később az említett szerző (SKULTÉTY 1906, 366. 1992, 373.). A Jóska gyerek itt kezdett iskolába járni, majd Rimaszombatban az Egyesült Protestáns Gimnázium diákja lett. „Az ábécétől kezdve egészen az ötödik osztályig magyar iskolában tanultam" - jegyezte meg felnőttként. A legjobb úton haladt a teljes elmagyarosodás felé. A törés akkor következett be, amikor iskolát váltott, s a nagyrőcei szlovák ev. gimnáziumba került. Itt aztán visszaszlovákosodott. Olyannyira, hogy később ő lett aMatica Slovenská első elnöke. A Slovenské pohíady с folyóirat főszerkesztője is volt, s nem egy írásában érintette a palóc kérdést. Kiválóan ismerte a magyar szakirodalmat, a palócokra vonatkozót is. Hosszú élete során végig empátiával viseltetett a magyarság iránt. A következőkben az ő munkái alapján kísérlem meg bemutatni a szlovák szakirodalom palócokkal kapcsolatos álláspontját a 19 -20. század fordulóján. SKULTÉTY a szlovák nyelv vizsgálata, a szlovák-magyar nyelvi kapcsolatok elemzése során érintette a palóc kérdést. Felfogása tézisszerűen - az alábbiakban foglalható össze: 1.) „A gömöri szlovákok már a IX. században, a magyarok bejöveteléig a mai lakóterületükön éltek."..."Amíg a palócok-kumánok nem érkeztek a magyarok után, a szlovákok délebbre is laktak" (SKULTÉTY1992,137,230). A szlovákokat az ószlávok (Slovieni), illetve ómorvák (Moravieni) leszármazottainak tartja. Lakóterületüket keleti irányban a Mátráig és Borsod megyéig terjeszti ki, ahol a magyarok beköltözése előtt déli szlávokat tételez fel szomszédaikként. Mint írja: "Amíg nem jöttek a magyarok a Tiszához és a Dunán túlra, szomszédosak voltunk - ahogy ezt a gömöri dialektus mutatja - a bolgárokkal és szerbekkel is." (áKULTÉTY 1992, 73) 2.) A magyar nyelvben fellelhető szláv eredetű szókincs zömét már a Kárpát-medencébe való bejövetel előtt átvette a magyarság. 3.) A szlovák szókincs átvételére azt követően kerülhetett sor, miután a magyarságot és a szlovákságot fizikailag elválasztó palócok (Plavci) nyelvükben elmagyarosodtak, „...amikor azonban a mostani lakóterületükre jöttek, a szlovákok szomszédságába, nyelvük már annyira készen volt, hogy szláv szavaik többségét ugyanis már átvették (mármint keleten), vagy a magyarok és szlovákok közt a kezdeti időkben a palócok mint határőrök éltek és a magyar nyelv csak akkor került közvetlen kapcsolatba a szlovák nyelvvel, amikor ezek a palócok elvesztették eredeti nyelvüket (török nemzetiségűek voltak) és elmagyarosodtak (...) A palócoknak ilyen nyelvi gátja a magyarok és szlovákok 288