Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

Mindennek hátterében több tényező munkált. A MúzeumTársulat feloszlása ugyan szabad kezet teremtett szakmai szempontból Fényes Dezső számára. Azonban az átmenetinek ígérkező, utóbb állandósult új helyzet, nevezetesen, hogy a múzeumnak ettől kezdve hivatalos fenntartója nem volt, financiális szempontból egyre nehezítette, végül szinte teljesen ellehetetlenítette az intézmény működését.

77 A szakfelügyelet ugyan továbbra is támogatta - bár mind szűkmarkúbban - a gyűjteménygyarapítást. A rendszeres államsegélyekből azonban, hallgatólagos jóváhagyással, egyre nagyobb hányad a gyakorlati fennmaradást szolgálta. A Társulat feloszlásával szervezett formában kihátrált a múzeum mögül a civil szféra. Nem voltak már önkéntes munkatársak, a külső társadalmi, illetve a közönségkapcsolatok ápolásában is magára maradt a múzeumigazgató. Feladat pedig volt bőven. 1936-38 között a teljes műtárgy anyag egységes nyilvántartásba vétele jelentős energiát és időt kötött le. Emellett Fényes Dezső továbbra is igyekezett eleget tenni mindazon igénynek, amelyet a szakma - elsődlegesen a néprajz, továbbá a régészet terén - támasztott egy vidéki múzeummal szemben. Ugyanakkor meggyőződéssel és nagy lelkesedéssel munkálkodott azon, hogy a Nagy Iván Múzeum aktív résztvevője legyen a vármegye kulturális életének, s megfeleljen a kor kultúrpolitikai elvárásainak. De térjünk vissza a néprajzi tárgygyarapodáshoz. Sem a leltárkönyv, sem a levéltári iratok nem őrizték meg nyomát Dajaszászyné 1935-ös, a balassagyarmati múzeum számára végzett gyűjtésének. Erre ő a nógrádi szabadrajzú hímzésekről Manga Jánossal közösen készített későbbi munkája képjegyzékében utal.

78 Itt 19 olyan minta rajzát közli,

79 amelyeket a háborús események következtében elpusztult darabokról korábban készített. Valamennyi - bár ismeretlen lelőhellyel szerepel a tételes képjegyzékben - a szerzők által Szécsény környékinek nevezett, piros-kék hímzés, háziszőttes vászon szakácskáról vagy kendőről. Az adott helyi hímzésstílus vonatkozásában mai ismereteink szerint számba vehető községek közül a leltárkönyv szerint mindössze Rimóc szerepel ez évben lelőhelyként, április 20-22-re dátumozott vásárlásból. Vélhetően a 10 db „törülköző"ből, 24 db „fehér" és 3 db „fekete" szakácskából álló tétel kapcsolható Dajaszászyné nevéhez. Lehet véletlen is, de ahogy csökken a gyűjtött tárgyak száma, ismét előtérbe kerülnek - talán ezt kompenzálandó, vagy a szerényebb anyagi lehetőségek miatt - a kézelők; pl. az 1937-es össz-gyarapodásnak 77 Vö. ZÓLYOMI 1986,47-48. 7« DAJASZÁSZYNÉ-MANGA 1954,21. 79

1. m. XVIII. tábla 14. 15 a-b. 16., XIX. tábla 17. 18. 19., XX. tábla 20. 21., XXI. tábla 22. 24., XXII. tábla 25. 26 a-b, XXIII. tábla 28., XXIV. tábla 29. 30., XXV. tábla 31 a-b. 32., XXX. tábla 40. 41. 221