Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Kapros Márta: A Nógrád vármegyei múzeum néprajzi anyaga 1891–1944

Az építmények berendezéséhez szükséges tárgyak beszerzése mellett folytatódott a korábbi elvek szerinti tárgygyűjtés is,

70 illetve egyegy tárgy megszerzése egyidejűleg mindkét koncepciót szolgálhatta. A bútorok között új tárgy féleséget jelentenek a sarokszekrények, szalmafonatos dikó, „ágyszékláb, teljes, felszerelve." Gyarapodtak a szőttes ágyravalók elsősorban Őrhalomból és Csitárból, a Balassagyarmat környéki szlovák falvakból gazdagodott a főkötő készlet. A mind nagyobb számú guzsaly mellett sorozat indult a valószínűleg szintén díszített mosósúlykokból. Jelentősen gazdagodott és egyre átfogóbbá vált a földművelés eszközanyaga. A pásztorművészeti emlékek gyűjtése továbbra is a figyelem előterében állt.

71 Végezetül új témakörként jelenik meg a halászat, s az anyag mennyisége, a tárgyak kiválasztása átfogó gyűjtés szándékára utal. E gyűjtések helye Őrhalom és döntő hányadban Ipolyvece. Az utóbbi községből származó tárgyak szinte kivétel nélkül Bussai Vincétől kerültek megvételre, nem kizárt, hogy a múzeum megrendelésére készítette el azokat. A gyűjtések körülményeit illetően szembetűnően megnőtt a piacon, valószínűleg új áruként beszerzett tárgyak aránya. A cserépedények, gazdasági és háztartási eszközök, alsólepedő, rongypokróc zömmel a szabadtéri kiállítóhely építményeinek berendezését szolgálták, néha erre konkrét utalást is találunk: „ablakfüggöny faházba". Az éves pénzügyi elszámolások között található különböző kézírásos jegyzékek, számlák alapján sejthető, hogy a gyűjtésben Fényes számára hasznos segítséget jelentett Mayer András, a nyugalmazott rendőrfelügyelő-helyettesből lett múzeumi szolga, aki talán maga is faluról (Hont megye?) származott, mindenesetre Fényes mellett kellő tapasztalatokat szerzett a néprajzi terepmunkában. Nem tartom kizártnak, hogy utasítások alapján önállóan is felderített, vásárolt tárgyakat. Az anyagok beszállíttatása, tisztítása, a restaurálási munkák is az ő feladatát képezték. Ügyes kezű ember lehetett, neve készítőként (pl. viráglétra, egyéb, hagyományosan házimunka keretében előállított fa alkalmatosságok) is többször szerepel. Bár a leltárkönyv - mint már érintettük - nem jegyzi következetesen a gyűjtő adatait, vannak azért kivételek. így tudjuk, hogy 1933-ban Madarassy László Nőtincs, Diósjenő, Nagyoroszi és Perőcsény községekből 35 pásztorművészeti tárggyal gazdagította a múzeum anyagát, köztük több Barna János faragvány.

72 A szakember figyelmét a célirányos gyűjtés mellett 70 A közlés okán itt utalok egy mancsozásnál használatos golyóra (324-1947): 1. NmN 301. kép 71 A fennmaradt tárgyakból közölve: csanak (347-1947) SZABADFALVI 2001, 10. kép, sajtminta (345-1947) NmN 90. kép 7

2 Ezek közül közölve: feszület (283-1947) MANGA 1972, 21. kép, HOFER-FÉL 1975,88. kép, HOFER-FÉL 1994, 28. kép, NmN 507. kép; gyufatartó (617-1947) NmN 473. kép; bárányje219