Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

Az 1980-as évek végén a népzenei mozgalom által kinevelődött, és a népzenegyűjtésekbe is bekapcsolódott fiatalabb nemzedék is tevékenyen részt vállalt a Nógrád megyei gyűjtésekből. Füleken 1988-ban például Halmos Béla, Vavrinecz András, Virágvölgyi Márta és Agócs Gergely dolgozott. Agócs ezt megelőzően 1987-ben Csákányházán, Nagydarócon és Kétkeresztúron gyűjtött. A legutóbbi évtizedek is jelentettek még felfedezni valót. Juhász Zoltán Tereskén talált rá a mesterséget még hagyományból megtanult furulyás, dudás pásztorra, Pál Istvánra. 2-3. kép. Pál István a szlovákiai Táncháztalálkozón 1997-ben (Miháltz Gábor felvétele) Bár az 1990-es évektől erősen megcsappant a nógrádi gyűjtések száma, az évtized elején 1992-93-ban az MTA Zenetudományi Intézete pedagógus ösztöndíjasaként Nagy Zoltán a következő falvakban gyűjtött népzenét: Óbást, Hollókő, Csákányháza, Nagydaróc. Az utóbbi évtizedben végzett saját Nógrád megyei gyűjtéseim is részben ebbe a tágabb (Gömör megyével is érintkező) földrajzi körbe kapcsolódnak, igaz, a tanulmány befejezéséig utolsó Nógrád megyei gyűjtésemre több év elteltével ismét Mátrakeresztesen került sor 2002 júliusában. Ennek legfeltűnőbb (szomorú) tapasztalata abban foglalható össze, hogy a népdalkört alkotó asszonyok az egyik népdal hangfelvétele előtt megkérdezték: „szabad palócosan énekelni?" Válaszom: természetesen szabad, sőt, csakis úgy szabad, miért kérdeznek ilyet? Azért, mondták, mert fellépéskor a rendezők még a palóc falvakban is gyakran megróják őket palócos éneklésükért, ezért inkább igyekeznek "úriasan", azaz köznyelvi szavakkal és kiejtéssel dalolni. 185