Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

Andorne, Sztanó Pál, Szedő Géza, Szokolay Sándor, Törzsök Béla, Vavrinecz Veronika, Vikár László, Végvári Rezső, Víg Rudolf. Habár Borsai Ilona neve ebben a gazdag gyűjtői névsorban kissé talán elsikkad, az ő személyét külön ki kell emelnünk, hiszen az 1960-as évektől ő lett a palóc népzenei kutatások lelke, motorja. Korai halála meggátolta munkája folytatásában, pedig az részben már egy közös program keretébe - az akkoriban megindult palóc kutatásokba - illeszkedett bele. Míg a 20. század első felében a Nógrád megyei gyűjtésekben is a sokoldalú zenei feltárás és a palóc hagyománynak a teljes magyarságon belüli szerepe körülhatárolása volt az irányadó (más földrajzi területekhez hasonlóan), addig a század második felében már nagyobb hangsúly helyeződött a regionális vizsgálatra, esetünkben a palóc népzene sajátságainak feltárására. Borsai így egy közös, regionális, sőt esetenként lokális kutatási program munkatársaként vett részt Nógrád megye népzenéjének, azon belül elsősorban énekes zenéjének feltárásában. Különösen jelentősek Borsainak a szlovák-magyar lakta falvakban végzett, a zenei együttélést és a hagyomány változását folyamatosan nyomon követő vizsgálatai (például Mátraszentimrén), a summások zenei hagyományait feltáró kutatásai (például Nagybátonyban, Maconkán és más falvakban

74

), továbbá általában a palóc dallamalkotás folyamatait, sajátságait nyomozó vizsgálódásai.

75 E vizsgálatoknál egyaránt törekedett a régi- és az új stílusú dallamanyag összegyűjtésére, stílusjegyeinek bemutatására. (1. 2-3. kotta) Neki köszönhető néhány fiatal külső erő bevonása a gyűjtőmunkába (például a salgótarjáni ének-zenetanár Nagy Zoltáné). Az ő érdeme, hogy további adatokat lehetett gyűjteni a Kodály által évtizedekkel korábban felkeresettektől, illetve, hogy kinyomozta néhány Kodály által pontosan nem megnevezett előadó személyét, továbbá az ismert személyekre vonatkozó tudnivalókat kiegészítette további adatokkal. Mátraverebélyben az első 1956-os tapogatózás után 1969-ben így sikerült megtalálnia Kelemenné Tóth Emerenciát, az 1922-es énekest. Taron is ő nyomozta ki a Sej, a tari réten egyik előadója asszonynevét, aki 1923-ban még fiatal lány volt: Tercsik Pálné Lőrinc Máriáét.

76 74 BORSAI 1968. » Munkáinak jegyzékét 1. KAPRONYI1983,308-311. 76 Hanglemezen közölve: TARI-VIKÁR 1986, VI/a-c. 180