Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Néprajz - Tari Lujza: Nógrád megye népzenéjének 20. századi gyűjtői

zoborvidéki, esetleg valamelyik erdélyi gyűjtéséről, ám a nógrádi tájakról legfeljebb csak a Mátrai képek és az Esti dal című kórusművek kapcsán dereng valami a művet inspiráló dallamok eredeti helyszíneiről. Kiss Lajos népzenekutató - akinek már a neve sem annyira ismert, hiszen a kutatás második vonalába tartozik - népzenegyűjtései közül főként a Délvidék, azon belül Szlavónia ismertebb, pedig ő is nagy szorgalommal gyűjtötte a palóc népzenét, főleg Nógrád megyében. S akkor még hol vannak azok az amatőr gyűjtők, akik egy-egy kutatóhoz csatlakozva, annak szellemi irányításával dolgoztak! Ők már a mai népzenekutató generáció számára is sokszor csak gyűjtő-nevek, mint például Szabó Andorné, aki az 1950-es években nagy mennyiségben gyűjtött népdalokat Nógrád megyében. Megérdemlik, hogy a nagy egyéniségek között róluk is szót ejtsünk, bár a teljesség igénye nélkül. Nem a megye népzenei vonásainak bemutatása a célom, így munkámban nem térek ki zenei jellemvonásokra. Néhány esetben azonban hivatkozni fogok egy-egy jellemző, illetve innen közismertté vált népdalra, s a gyűjtéstörténet - a kutatástörténet fontos része - felvázolása közben tudománytörténeti kérdéseket is érintek. Megyénk azon a népzenei dialektusterületen belül helyezkedik el, amelyet Bartók Béla A magyar népdal címmel 1924-ben kiadott könyvében tömören így határozott meg: „II., felsőmagyarországi, a Dunától és Tiszától északra" fekvő terület.

4 Tekintve azonban, hogy a felső-magyarországi kifejezés a trianoni, illetve 1945-öt követő határrevízió óta nem kielégítő, (továbbá Felső-Magyarországot sokan összetévesztik a klasszikus értelemben vett Felvidékkel), a bartóki II. dialektusterületet 1986-ban északi dialaktusterületként neveztük meg.

5 További problémát jelent, hogy ezt a dialektusterületet sokan ma is palóc dialektusnak nevezik, noha a széles sávot átfogó, földrajzilag, néprajzilag, történetileg egyaránt változatos dialektushatárokon belül nem minden csoport palóc, bár kétségtelenül az a legnagyobb és legjellemzőbb.

6 Szinte még ma sincs közmegegyezés abban a kérdésben sem, hol is húzódnak pontosan a Palócföld határai. Mindezek természetesen nem érintik jelen témánkat, mert a néprajztudomány legalább a palóc néprajzi csoport centrumát pontosan meg tudta határozni, s egyértelműen a Mátra-vidéket tekinti központnak. Tehát 4 BARTÓK 1924, in: BÖÍ 105. Bartók az alábbi dialektusterületeket jelölte ki: I. Dunántúl, II. az említett felső-magyarországi, III. Alföld, IV. Erdély. Ezekhez csak 1930 után került az V., moldvai dialektusterület. s TARI-VIKÁR 1986. 6 A Magyar Népzenei Antológia II. Észak с lemezének szerkesztése során 1986-ban területi szempontból három nagy tömböt neveztünk meg. 1. A Csallóköztől a Zoborvidéken át a Garamig, 2. a Garamtól a Hernádig (beleértve az Alfölddel érintkező délibb részeket), 3. a Hernádtól keletre a Felső-Tiszavidékig eső területeket. Ma már azonban újabb tagolást is el kell végeznünk, mert pl. a Csallóköz és a Zoborvidék különböző, a Bodrogköz elüt a FelsőTiszavidéktől, s a középső, palóc területeken belül önálló egységet jelent pl. az egykori Hont megye, mely különbözik az Ipoly mentétől, az pedig a Mátra-vidéktől. 162