Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Történelem - Suba János: A magyar-csehszlovák határszakasz határköveinek története 1938-ban

A XIX 18/3-a közbeiktatott követ nem tudták eltávolítani, mert teljesen víz alatt volt, és így nem tudták megközelíteni. A XIX 21 főhatárkőtől kezdve a „Felsőberecki csatorna" töltésének mindkét oldalán levő sokszögpontok közül azokat, melyek 50 méteren belül egy másik alappont mellett voltak, eltávolította. A „Felső-berecki csatorna" XIX 33 fokövétől kezdődően a XIX 35 főkövéig terjedő részén a csatorna mindkét oldalán lévő sokszögpontokat - bár egymástól való távolságuk 30-40 méter volt - nem távolították el. Egyrészt a csatorna mélysége 4-5 méter volt, másrészt a csatorna mindkét oldala fával volt szegélyezve, így a látási viszonyok korlátozottak voltak. A későbbi felmérés esetén ezeket a pontokat igen jól fel tudták használni. A XIX 38 főkőtől kezdődőleg a Karcsa-ér mocsaras szélén húzódott a trianoni határ, érintve Páczin község belsőségét is, majd a belsőség északi részén elérte a „Nagykarcsa" vízállást. A „Nagykarcsa" mindkét oldalán sokszögpontok voltak. Ezek közül négy (113., 174., 218., 220.) pontot áthelyeztek, mert ezek a szántóföld közepén voltak elhelyezve, így fennmaradásuk veszélyeztetve volt. A 231., 235., 239., 240. és 242. sz. sokszögpontokat újból állandósította, mivel ezek ki voltak dőlve. Belső állandósításuk (keramit lap) érintetlen volt. A XIX 47 főkövénél kezdődőleg a határ a Nagykarcsát elhagyja és a Kiskarcsa közepén halad tovább. A XIX 47 főkőtől a XIX 69 főkőig 110 határkövet (104 közbeiktatott határkő és 6 mellékhatárkő) távolíttatott el. 32 sokszögpontot pedig újból állandósított, mert ezek részben ki voltak szántva, részben ki voltak dőlve. Ezek nem szándékos eltávolítások, illetőleg kidöntések lehettek, mert minden kő teljesen hibátlan volt. Belső állandósítása valamennyinek érintetlen volt. A Török Árpád főmérnöknek kiutalt szakaszon a XIX 17 főhatárkőtől kezdődőleg a XIX 69 főhatárkőig eltávolítottak 111 közbeiktatott határkövet, 21 db mellékhatárkövet és 5 főhatárkövet. Újból állandósíttatott 42 sokszögpontot és áthelyeztetett 4 sokszögpontot (mellékhatárkövet). Elpusztult 3 mellékhatárkő és 2 közbeiktatott határkő. Ez utóbbinak a kövét nem találták meg. A fő- és mellékhatárköveknek földből való kivétele a talaj szurkos agyagossága miatt elég nehézkes és sokáig tartott. A határköveket (összesen 304 követ: 5 fő-, 55 mellék-, 244 közbeiktatott kő) Bodrogszerdahelyre (5 főhatárkő, 12 mellék-, 7 közbeiktatott kő) Nagygéresre (6 db mellékhatárkő 104 közbeiktatott kő), Pácinba (3 mellékhatárkő) és Perbenyikre (131 közbeiktatott, 34 mellékkő) szállították. A kiszedett határköveknek tárolási helyükre való szállítása meglehetősen nehéz volt, mert a kiszedett kövek a nehezen megközelíthető és süppedékes Karcsa-ér oldalán voltak. Elszállításuk tehát csak nagy kerülővel történt.

25 25 XIX. szakasz mérnökének (Török Árpád) munkajelentése OL. К 269. 151