Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Történelem - Puntigán József: Kossuth és Losonc

29. A losonci Ipartestület - „Kegyelete jeléül" 30. A losonci állami elemi fiúiskola - „Kossuth Lajos dicső szellemének" 31. A losonci izraelita népiskola tanítótestülete és tanulói 32. A főgimnázium ifjúsága - „Kossuth Lajosnak" 33. Losonci kereskedők - „Kossuth Lajosnak" 34. Rakottyay gyár - „A szabadság halhatatlan bajnokának" 35. Sternlicht S. és társai cég munkás személyzete - „Kossuth Lajosnak" 36. Első losonci mezőgazdasági gépgyár munkásai - „Kossuth Lajos emlékének" 37. A losonci magántisztviselők egyesülete - „Kossuth Lajosnak" 38. A losonci magyar asztaltársaság „Kossuth Lajos emléke él, még magyaréi" 39. Apátfalusi posztógyár - „Hazánk lánglelkű atyjának" 40. Kereskedelmi alkalmazottak testülete - „A népjogok lánglelkű harcosának" 41. Művezetők országos szövetségének XIV. kerülete - „A függetlenség harcosának" 42. A Kossuth Lajos asztaltársaság, Losonc - „Hazánk volt kormányzójának" 43. Kerekasztal Társaság, Losonc - „Kossuth Lajos emlékének" 44. A Jókai Asztaltársaság - „A függetlenség apostola" 45. A Első Nógrádmegyei Alkoholellenes Egyesület - „Hazánk legnagyobb fiának" 46. A Törekvés Egyesület - „Hazánk legnagyobb fiának" 47. Egy felirat nélküli nemzeti színű szalag Balassagyarmatról 48. Egy virágcsokor - „Kossuth Lajosnak". A Vigadóban megtartott díszebéden Sörös Béla

62 szólalt fel, Kossuth szellemére ürítve poharát. Keszler Lipót Kossuth Ferencet, Wagner Sándor a vendégeket köszöntő gondolatai után, Kossuth Ferenc mondott beszédet. Ebben apja iránti tiszteletét és szeretetét fejezte ki, hangsúlyozva, hogy a „hontalanságban" szerzett tapasztalatait a haza érdekében akarta és akarja hasznosítani. „A mai ünnep engem talán közelebbről érint, mint bárkit ebben a hazában, mert Kossuth Lajos vérének vére vagyok, kit hozzá nemcsak a fiúi kegyelet, hanem a férfiú érett meggyőződése is kötött azon évek hosszú során át, melyeket vele együtt töltöttem a hontalanságban, enyhíteni igyekezve az ő honfi bánatát, kevésbbé rideggé tenni a sors által feldúlt otthonát, vigasztalni őt, mikor fájdalom, nagyon is gyakran vigasztalásra volt szüksége, ápolni őt, 62 Sörös Béla (1877-1939). Református lelkész, később püspök. 1925-ben az ő kezdeményezésére indult el losonci Református Teológia. 127