Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

ja által készültet hordott. - A szerelmi ajándéknak varrott kendőcskéken csak a 20. század közepe táján jelent meg я szokás tartalmához kapcsolódó, azt mintegy értelmező, további szöveg is. Főleg: emlék, emlékül, egy darabot ismerünk (Terény, PM:78.6.1.18.), amelyen a legény keresztneve elé kivarrott „SZERETLEK" szó példázza ezt.

(23) Egyidejűleg néha feltűntek e kendők megszokott virágornamentikájú díszítésében figurális szimbólumok is, mint a csókolózó galamb-pár, csőrében levelet vivő madár. Hasonló szándékkal készült, a szokás tartalmára utaló, vagy az adott textília sajátos rendeltetését megvilágító feliratra csak szórvány példák vannak, s ugyancsak késői keletkezésűek. Ez összhangban áll azzal, hogy kivétel nélkül ünnepi vászonkendőkről van szó. E tárgyféleségen belül vidékünkön későn indult meg, már ahol megindult, a funkció szerinti specializálódás folyamata.

(24) Az adott készletből korábban mindig a konkrét helyzetet mérlegelve választottak. Például gyermekágyasnak ételt hordván, ha elsőszülött volt a gyermek, ha fiatal menyecske volt a keresztanya, gazdagon díszített, új divat szerint készült darabot vettek elő. Nem várt, sokadik, főleg leány gyermek születésekor nem látták okát a cifrálkodásnak. Párhuzam nélkül áll az a két, teljesen egyforma, egyazon csesztvei háztartásból származó, 1930-as évekbeli kosárkendő (PM:84.11.1., 84.11.2), amelyek szövege: „JÓ ÉTVÁGYATKIVANOK / AKOMAMASZONYNAK". A tükör letakarására szolgáló kendő kiválasztását régi gyakorlat szerint az elhunyt életkora motiválta a díszítés mértékét, színezését illetően. Másfajta gondolkozást feltételeznek azon késői példányok, amelyeket Szerelmi ajándéknak készült kiskendó. Galgaguta, 1948. (PM:64.47.9.) fekete fonállal varrtak ki, s a valláKapros Márta felvétele si jelképek, polgári kézimunkákat idéző figurális motívumok mellé ilyenféle feliratok kerültek: „JÉZUSSEGICS" (Karancsberény, PM:254/2001)

(25)

, „Nyugodjon békében" (Karancslapujtő, PM:300/2001). Egyedi példánynak tűnik a szügyi, evangélikus Kukla Anna 1930-as években, kongré anyagból készített, szokatlanul nagy méretű tükörtakaró ruhája (PM:91.20.1.), amely gazdagon feliratozott: „ISTEN,VELETEK / ÉNMÁRELMEGYEK, „AZ ÚR LETÖRLI, / FÁJÓKÖNNYETEK.", „ÉN TUDOM.HOGY AZ ÉN MEGVÁLTÓM ÉL, / ÉS UTOLJÁRA AZ ÉN POROMFELETT MEGÁLL.", „MINDEN LÉLEK / DICSÉRJE AZURAT,". - Az ún. emlékkendőket

(26) mindössze egy kuriózumnak számító darab (PM:75.8.7.) képviseli a Palóc Múzeum gyűjteményében. A vidékünkön ismeretlen technikával szőtt kendőt első világháborús hadifogságból hozta fia egy rimóci asszonynak. Felirata: „Údvózlet Seebachról".

(27) A korábbi anyagban vannak elszórtan olyan tárgyak, amelyek feliratának értelmezését nehezíti, hogy a gyűjtésükhöz kapcsolódó adatfelvétel hiányos, s párhuzamok sem mindig igazítanak el egyértelműen. Fél Edit hívta fel a figyelmet arra a hollókői szőttes kötényre, amelynek „felirata szinte örömmel adja tudtul, hogy viselője „Horvát Mihály 18 éves", vagyis elérte a legénykort, amikor megkaphatja a legényt megillető öltözetdarabokat, így a díszes vászonkötényt is".

(28) Párhuzamként említünk egy Ősagárdról származó kézbe való kendőt (PM:71.10.14.), amelynek feliratai: „KM" „1919" „17 éves". A kendő tulajdonosa Krucsa Mária - szlovák anyanyelvű - parasztasszony az adatfelvétel során ragaszkodott ahhoz az indokhoz, hogy ennyi idős volt, amikor azt varrta magának. Egy 1920 körül készült hugyagi szőttes szakácskán (PM:50.151.1.) ez áll: „ÉLJEN BACDAL ILONK AHUCJA".

(29) Azt sem 168