Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken

ségben fekvő mai Monostorpályival azonos. Katonatársa Kátay Mihály versben siratta el egykori tiszttársát. Rimay János így verselt: „Sok pogánt sért keze, nem szánja halálát, / Végre egy nyíl ható keresztcsontja táját, / Bélivel foglalván össze ő ágyékát." Telegdy Pál „a serény és gyermekségétől fogva Marsnak hódoló ifjú"-ról emlékezett meg. Pető Gergely 1629-ben Kassán kiadott munkájában: „egy harcon a jámbor, híres vitéz urat, Balássa Ferencet, Bálintnak az öccsét megölték". Ezek a dicséretek azt erősítik meg, hogy Ferencnek a Bálinténál nagyobb hadi erényeit ismerték el a kortársak. Perjés Géza szerint Balassa Bálint ugyanis nem volt jó csapattiszt, a vitézi élet élményszerűsége ragadta meg, nem kötötték le a katonai élet mindennapi gondjai. Balassa Zsigmond feljegyzése szerint a két testvért együtt temették el Hibén, de nem egy időben a család templombeli kriptájában anyjuk és apjuk mellé. „Hibbe városának, hol nyugszol, állása, Ott vagyon, Krivánnak hol magas havasa, Vendégfogadóját minden úgy szállhassa, Szeredet tekintvén, hogy meg is állhassa, Mondván: Itt fekszik az a Balassa Bálint, Ki kevés öröm közt nyelt sok keserves kínt, Kinek írásaiban aki jól is tekint, Elméje bársonyán szemlélhet skarlát színt" 1596. február 22-én elhunyt Forgáchné Losonczy Anna. 1601. december 12-én Boroszlóban /Wroclawban/ elhunyt Balassa Bálint fia, János. Ott is temették el, síremlékét Dobó Ferenc emeltette. 94