Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken

és a Hévízfürdői torony közötti városfalon mintegy 15 lépésnyi rést lőttek. Ezen a résen indult meg május 19-én az a sikertelen roham, melyben Balassa Bálint is megsebesült. Május 20. és 22-én a megismételt támadás sem hozott sikert az ostromlóknak. A keresztény seregek 30-án átkelve a Dunán, Komáromba vonultak vissza. Balassa Bálint tehát a Víziváros ostrománál sebesült meg, a délkeleti városfalnak azon a szakaszánál, mely a Kis-Duna partjánál nyugatra fordul. Itt állt a Hévízfürdő tornyának nevezett félköríves rondella. A keresztény sereg Kurtz-féle ezred 800 katonájának volt a feladata a résen történő behatolás. Önként jelentkeztek vezetőknek: Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Praun komáromi kapitány és Engelhart Kurtz. A résen beözönlő katonákat mintegy 2000 janicsár golyózápora fogadta, s ennek nyomán közel 200 ostromló halt meg, a többiek visszafordultak. Balassa Bálint lábát nagy valószínűséggel ólomgolyó ütötte át, csontot nem sértve. Vérmérgezés következtében halt meg május 30-án. Thurzó György, aki szintén az ostromlók között volt, május 20-án feleségének írt levelében a következő sorokat vetette papírra: „Őfelségének egy főember német hadnagyának, Kurtznak az lábát lőtték által. Balassi Bálint is sebes." Istvánffy Miklós írása szerint: „...Balassi Bálintnak , a mind Marsnak s mind Pallasnak követésére serény ifjúnak, mindkét combját ólomgolyó ütötte át; ebbe a sebesülésébe, noha csontjai nem sérültek meg, néhány nap múltával belehalt". Balassa András fia, Zsigmond jegyezte fel a családi bibliában a költő halálának pontos dátumát a szemtanú Dobokay Sándor jezsuita szerzetes elmondása alapján. Mint írta: „Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem". A hirtelen halál azonban csak 11 napi szenvedés után következett be. Sebének ellátatlansága okozta a vérmérgezéses halálát Pünkösd hétfőjén az esti órákban. A helyszínen haditudósítóként naplót vezető, luteránus Gabelmann június 3-án ezt jegyezte fel: „Perierunt...Valentinus Balassy, Ungarns sed impius" /Magyarul: Meghaltak...Balassi Bálint, magyar, de istentelen./ Impius szónak azonban több jelentése is van, pl.: gaz, békétlen, kegyetlen, kötelességmulasztó stb. Miért istentelen? Talán a híre itt is megelőzte Balassát, de a keresztény sereg maga is fegyelmezetlen, felelőtlen, részeges, duhajkodó volt a leírások szerint. Balassa Zsigmond vitette először Liptóújvárba Balassa Bálint tetemét s temettette el a hibei templom családi kriptájában. Klaniczay Tibor sorai szerint: „Egy fénnyel és árnnyal teli élet és egy szerelembe álmodott világ halhatatlan költőjét" temették el Hibén. 1594. májusában Hatvan alatti ütközetben megsebesült Balassa Ferenc is. Egerben szolgált ötven lovassal, a vár egyik kapitánya volt. Vele szolgált Kátay Mihály 25 lovassal. Balassa Ferenc és Kátay Mihály 1591 tavaszán elbocsátásukat kérték Egerből fizetetlenség miatt. Júniusban Liptóújvárban tartózkodott. 1594. júliusában tokaji kapitányként a Husztnál betörő tatárok elleni ütközetben, 30 magyar katonával együtt halt meg." Debrecen határánál a scythák népe által nyilaktól általlőve halt meg" olvasható Michael Hladky Dowalowsky / Liptóújvárhoz tartozó Vichodnán és Dovallón élt/ 1645 táján írt bibliájában. Habardy László szerint Monostoros falunál volt az ütközet, Szepsi Laczkó Máté krónikájában Pályit írt, a csata valószínűsíthető helye a Nyír93