Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szvircsek Ferenc: Balassák nyomában a Felvidéken

dékunkat meghaladja. Rózsahegy környékén főleg vasércbányákról, Bocában arany és ezüstbányászatról volt szó. A nemesfém bányászatnak a Felvidéken kétségtelenül rendkívüli a jelentősége, hiszen számos bányaváros és falu keletkezését ennek a tevékenységnek köszönhette.

083 A Hibe történetét ismertető, 1942-ben megjelent munkában olvashatjuk, hogy a 13. század második felében a „hibeiek a Kriván alatt aranyat bányásztak, de Bohumir kiutasitotta őket".

(19) Az erre vonatkozó okiratok közül az 1269. október 25-én Zólyomban keltezett szerint ГУ. Béla Bogomerius comesnek adta a Hybe vize és Szepes megye határai között fekvő elhagyott erdőt. Valószínűleg saját bányászati tevékenységét szerette volna biztosítani. (Turapola és Vihadna rétek és Wasuch patak területéről volt szó. Wasuch= Vazec, Wihadna=Vichodna.) Az adományozást IV László is megerősítette 1274. május 12-én Budán.

(20) A Hibe (Hybe) falubeli királyi hospesek voltak az első aranybányászok, akik a „Kis Gybbe" Kis -Geib (Malá Hyba) területén éltek és folytatták a bányászatot a Nagy-Gybbé-től Nagy-Geib vagy Velká Hyba (azaz a mezővárostól) a mai Hibétől északra 5-6 km-re a Hybica vagy Geib-árok mentén. A korabeli német neve a Krivánnak „Krummhorn" volt, egy 1518-as adat pedig „Seibaihau" (Silberhau)-ként írta, ami magyarul ezüstcsákányt jelentett. Neidenbach Ákos a Tátra neves kutatója szerint a geibi (hibei) német bányászok döntő hányada az aranyérc kifogyása miatt költözött át az 1520-as évek elején az Alacsony-Tátra bányatelepeihez Bocabányára (Alsó-, Középső- és Felső-Bocza). Egy csoportjuk ugyanekkor a Vág völgyében nyugat felé távozott. A szájhagyomány a mai napig őrzi a geibi bányászoknak a Magas-Tátrára vonatkozó elnevezéseit.PL: a Vág völgyében a Kriván (Krummhorn) alatt Hinzenau (Hincnava) található, utalva a hincók foglalkozására. Az egykori útvonal ugyanis innen vezetett fel a sziklavilágba. Kovács F. Lajos véleménye szerint azonban 1526-ig ismeretlen volt mindenfajta bányavállalkozás ezen a területen s csak a bocai bányabíróság felállítása után kezdtek a hibeiek is ércek után kutatni. A Selmecbányái Valent Mark 1551-1554 között volt Liptóban az első bányabíró, s ő kezdte volna meg a kutatásokat 1550-ben. Hibétől távol, a Kriván alatt nyitotta meg az aranybányáját, amit szállítási gondok miatt felhagyott. Ezek a sorok azonban nem zárják ki azt a tényt, hogy a 13. században szász bányászok alapították meg Hibét s folytattak kisebb-nagyobb sikerrel nemesércbányászatot a Krummhorn bányavágataiban. Véleményem szerint a 16. században az ércbányászat második korszakáról beszélhetünk ezen a vidéken. Ekkor ugyanis besztercebányai és Selmecbányái ércbányákból állami hivatalnokok és bányászok telepedtek le Liptóban, pontosabban Liptóújváron (Neuhausl, Neuheisl) és bányáik különböző pontjait elöljáróikról nevezték el pl.:a Thomannokról. Geib-Hibe mezővárostól keletre egy magaslat valószínűleg ezért viseli a Thomann-Riegel nevet. Az egykori bányászok leszármazottainak töredéke a 20. században még megtalálható volt Hibén a nevek alapján azonosíthatóan: Rajniak (Reiner), Zudla (Sudeln), Hadrdán (Hadermann), Hárman (Hartmann), Fógl (Vogel), Majtloch (Meitloch), Hakel (Hacken), Munták (Montag) stb. A kriváni bányászat azonban az uralkodóknak nem hozott szerencsét az ércek csekély előfordulása következtében. Aranyon kívül azonban itt még ezüst és antimonérc is előfordult a magasan fekvő bányák területén. A kriváni bányák a korabeli leírások szerint Prehyba és Кора közötti területen feküdtek, nyomaik máig láthatók/

215 A 16. században Thurzók, Bebekek, Pekryek, Báthoryak, Illésházyak és Balassák váltakoztak a Balassa János, a költő apja 69