Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Szluha Márton: A Szluha család Salgótarjánban

1723-ban részletes végrendeletet tesz, melyet 1727-ben kiegészít. Ebben részletesen felsorolja birtokszerzéseit és rendelkezik azok sorsáról. A végrendelet szövegéből családját szerető, morális gondolkodású, erősen vallásos beállítottságú (43) ember képe körvonalazódik. Különösön megható, amikor öccsével, Györggyel ápolt őszinte, bizalmas kapcsolatát érinti, vagy amikor anyja utáni féltestvéreiről, a Spátay gyermekekről gondoskodik. A Gyermekeinek adott útmutatása a kor társadalmi életére érdekes adalék. „Gyurka fia köteles a francia és német nyelv mellett a latin nyelvet tanulni és hazánk törvényeiben jártasságra szert tenni, valamint inti őt Isteni szolgálatra, csendes és nem csacsogó discususra, emberbecsülő, tiszta, józan, takarékos és minden trágárság nélkül szóló életre." Utódainak kihalása esetére a dunántúli vonalból származó Szluha István teszi meg potenciális örökössé, kivel egyébként is szoros kapcsolatban, élénk levelezésben áll.

(44) Hirtelen halála után özvegye, miután gyermekei házassága kötöttek és legkisebb gyermeke, János a jezsuita rendbe lépett be, férjhez megy a nála fiatalabb Nagybaráti Huszár László huszár kapitányhoz. A második házasság vitát eredményez a gyermekek és a második férj között, amelyből több per is keletkezik.

(45) Eleonóra leányának, korai halála miatt kevés szerep jut az örökségben. Ifjabb fia János Nepomuk pedig ifjan a jezsuita rendbe lép. Fiatalon 1752-ben amerikai missziós kiküldetést vállal, évekig egyedül él és térít a bennszülöttek között a Brazília északi részén lévő Maragnon vidéken.

( ^jezsuita rend portugáliai üldözése idején börtönbe kerül, honnan bátyja segítségével szabadul és hazatér. A Szluha Ferencnek ajánlott ferences könyv címlapja 56