Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Dr. Suba János: A magyar-csehszlovák határszakasz határköveinek története 1921–1925

ber 9-i jegyzőkönyvből van, amelyből megtudjuk, hogy előreláthatólag a csehszlovák javaslatot fogják elfogadni amely a kövek nagyságára, minőségére és beszerzésére vonatkozik. Azonban bevárják a felettes hatóságnak e kérdésben feletti döntését, melynek vétele után a magyar bizottság azonnal előterjeszti javaslatát.

(4) A vita azonban még tovább tartott, a magyar álláspont az volt, hogy a leggazdaságosabb megoldást kell választani. A magyar fél álláspontja az volt, hogy a kijelölt határpontok biztonságát és elpusztulásuk esetén a legegyszerűbb geometriai műveletekkel való rekonstruálását egyedül a megbízható felmérési adatok biztosítják, s ez teljesen független a határpontok jelzésére szolgáló anyag minőségétől és mennyiségétől. Először a magyar biztos műkövet javasolt, de a HMB ezt nem fogadta el, hivatkozva azokra a rossz tapasztalatokra amelyeket a csehszlovák-osztrák, csehszlovák-lengyel és a felső-sziléziai határszakaszon tettek szert. Az 1922 január 18-i magyar átirat javasolja a csehszlovák félnek, hogy csak három fajtájú kőtípust használjanak, és pedig: szakaszhatárkő, főhatárkő, közönséges határkőt. A magyar felfogás szerint:..." az ilyen fajtájú kövek esetében a terepen dolgozó embereknek nem lesz kétségük az iránt, hogy hol és milyen követ alkalmazzanak, mert a kövek mérete logikusan kifejezi a geodéziában egyébként is szokásos műveleti sorrendet. Ugyanis a szakaszok határára kerülnének a bevésett címerekkel ellátott szakaszhatárkövek, egy szakasz kb. 5-6 részre osztva főhatárkövekkel jelöltetik meg ezen belül helyeztetnének el közönséges határkövek..." Ezt alkalmazták a magyar-román, és a magyar-osztrák határon is."

(5) A magyar fél érvként hozta fel azt is, hogy „...a laikusok szempontjából az a fontos, hogy a határpontok láthatók s elég sűrűk legyenek s így a költségek szempontjából igen fontos, hogy a legnagyobb számban az olcsóbb kövek helyeztessenek el..."

(6) A csehszlovák delegáció nem fogadta el a magyar javaslatot, de ahhoz hozzájárult, hogy a legkisebb típusú köveket hagyják el, és helyettük a legközelebbi nagyobb (és drágább) típusú követ használják. Az 1922. február 22-én a kövek ügyében Pozsonyban tartott értekezleten négy féle típusú követ és azok méreteit fogadták el: szakaszhatárkő 30 x 30 x 150 cm. főhatárkő 25 x 25 x 140 cm. közbeeső határkő 20 x 20 x 90 cm. mellékhatárkő 15 x 20 x 70 cm. Az itt felsorolt méretek később megváltoztak Az 1922. március 9-11-i közötti határbejárásnál a határkövek anyaga is szóba került. Pellicelli olasz alezredes hangsúlyozta, hogy a kőanyag végleges magválasztása az antant biztosok hatáskörébe tartozik. Március 14-én az antant biztosok a M-CS HMB angol elnökénél tárgyalásokat folytattak, és ennek eredményét még aznap odarendelt magyar - Szilágyi Béla

(7) műszaki főtanácsossal - és a csehszlovák - Vladimir Hajny felmérési főtanácsossal - műszaki delegáció elnökével és közölték, hogy a szakaszkövek (bornes origines) és a főkövek (bornes principales) gránitból készüljönnek. Az alsóbb rendű - mellék és közönséges - köveknél a magyar delegáció javaslatát figyelembe véve, hajlandók voltak elfogadni a szemcsés mészkőből készült köveket. A magyar delegáció azon törekvése, hogy vasbetonból készített köveket használjanak elutasították.

(8) A magyar félnek március 22-ig különböző mészkő mintákat kellett vinnie a HMB Brünni ülésre bemutatni. A kért kőmintákat Sipos József műszaki tanácsos vitte magával Süttői és Piszkei édesvízi fehér mészköveket és gerecsei (márványosodott) vörös mészkövet. Az antant biztosok és a csehszlovák delegáció - a cseh szakértők meghallgatása után - a gerecsei vörös mészkő mellett döntöttek. Mulatságos epizód volt, amikor a francia küldött hosszasan feszegette a kérdést: vörös színű mészkőről, vagy vörös márványról van-e szó. Kérdezősködését azzal indokolta, nem szeretné, ha a bizottságot az a vád érné, hogy márvánnyal rakatta ki a határt.

(9) Ezek után a Budapesti plenáris ülésen megtárgyalták a két érdekelt állam műszaki magbízottai által közösen szerkesztett „Cahier des charges" (műszaki utasítás) szabványfüzetet. A március 28-i ülé40