Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Természettudomány - Dr. Hír János: Új középső miocén rágcsálófaunák Észak-Magyarországról

A mátraszőlősi faunában 5 zápfogat határoztunk meg D. mutilus-ként a következő jellegzetességek alapján: - a méretek nagyobbak, mint a D. gracilis (WU 1982, SCHÖTZ 1993), de kisebbek, mint a D. hasznosensis (KORDOS, 1986) (Fig. 39.). (IMI: 1.75 x 1.12) - nincs elülső kapcsolat a protocone és a paracone között a M1 moláris koronáján - a Ml és a M2 zápfogakon a mesolophe közepesen fejlett - az alsó m3 fog koronáján az entoconid jól fejlett. Democricetodon cf. freisingensis FAHLBUSCH, 1964 31., 41. ábra A Mátraszőlős 2. lelőhelyről előkerült nagyobb termetű Democricetodon faj lényeges alaktani jellemzői az alábbiak: - Ml: az anterolophule hosszú labiális eperont visel, a mesolophe hosszú - ml, m2: hosszú mesolophid és hosszú ectomesolophid. Ez a morfológia kétségkívül megfelel a D. freisingensis (FAHLBUSCH, 1964) eredeti leírásának, ugyanakkor a méretek valamennyi Democricetodon populáció mérettartományát meghaladják, melyeket HEISSIG (1995) közölt. 2M1: 2.34 x 1.47, 2.25 x 1.44, lml: 2,07 x 1.36. Metrikus szempontból a svájci Vermes 2 lelőhelyről előkerült D. cf. freisingensis (ENGESSER et al, 1981) áll a legközelebb a mátraszőlősi fogakhoz, ugyanakkor a morfológiában jelentős különbségek vannak, mivel a svájci Ml, M2 fogakon nincs hosszú labiális éperon és hosszú mesolophe, valamint az ml zápfogak mesolophidja is rövidebb. Genus: Megacricetodon (FAHLBUSCH, 1964) Megacricetodon minor (L

ARTET, 1851) 2., 3., 4., 5., 6., 32.,33.,34., 35., 42., 43., 44., 45. ábrák) A legfontosabb alaktani jellemzők a következők: - a M1 -M2 zápfogakon a mesolophe rövid, vagy közepes hosszúságú, a paracone rövid hátulsó ectolophe-t visel - a ml -m2 zápfogak anteroconidja osztatlan, a mesolophid rövid, vagy közepes hosszúságú - az m2 linguális anterocinguluma közepesen fejlett. A sámsonházai, mátraszőlősi és hasznosi populációk között sem morfológiai, sem pedig metrikus tekintetben lényeges különbségeket nem találtunk. (A két kistermetű Ml zápfog a mátraszőlősi anyagban erősen erodált, 2. ábra). Ez a kép megfelel a svájci, dél-német és francia középső miocén Megacricetodon minor populációknak (HEISSIG 1989, BOLLIGER 1994, BOLLIGER 2000, SACH 1999), (BAUDELOT 1972), (AGUILAR 1980). Az Egerbocsról előkerült egyetlen Megacricetodon Ml moláris (46. ábra) rendszertani helyzete bizonytalan. Az anterolophule hosszú labiális spur-ja és a hosszú mesolophe archaikus bélyeg, ugyanakkor a viszonylag nagy méretek inkább a nemzetség fejlettebb fajaira jellemzők. Ez a látszólagos ellentmondás is csak egy gazdagabb leletanyag birtokában lenne feloldható. Felsőtárkány 1-ről gyűjtött két nagyméretű zápfog hasonlóan talányos. Mindezidáig nincsenek biztos adataink a Kárpátmedencéből a Nyugat-Európában jól ismert Megacricetodon bavaricus -M. germanicus fejlődési vonal képviselőiről. 231