Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Természettudomány - Dr. Hír János: Új középső miocén rágcsálófaunák Észak-Magyarországról

XXV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURAL HISTORY Új középső miocén rágcsálófaunák Észak-Magyarországról Hír János Bevezetés A magyar gerinces őslénytani kutatómunka fókuszában a XIX. századtól kezdődően a karsztos hasadékkitöltések és a barlangi üledékek voltak. Ezek mellett még intenzíven kutatottnak tekinthetők a késő miocén pannóniai korú képződmények. A középső- és a korai miocén formációkat ugyanakkor ősgerinces szempontból sokáig alaposabb vizsgálatra érdemtelennek tartották az előkerült szórványleletek ellenére is. Ebben a „terra incognitában" az első lépést a hasznosi ősgerinces fauna begyűjtése és feldolgozása jelentette (KORDOS 1981, 1986). A terepi kutatómunkát a kilencvenes évek végétől jelen sorok írója folytatja az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram T 029148. sz. projektjének támogatásával. Ennek során tonnás nagyságrendben gyűjtöttünk be üledékmintákat, melyeket vegyi kezelésnek és 0,5 valamint 0,6 mm finomságú szitarendszeren való iszapolásnak vetettünk alá. A begyűjtött ősmaradványokat tudományos feldolgozás céljára specialistáknak adtuk át. Szurominé Korecz Andrea a kagylósrákokat (Ostracoda), Kókay József a puhatestűeket, Dávid Árpád és Bosnakoff Mariann a halakat (otolithok alapján), Venczel Márton a kétéltű- és hüllőmaradványokat, Gál Erika és Kessler Jenő a madárcsontokat, míg Mészáros Lukács a rovarevők feldolgozását vállalta fel. A szerző a rágcsálófogak elemzését végzi. Valamennyi mintát az ún. Sajó Völgyi Formáció képződményeiből gyűjtöttük (1. ábra ). Ezt a kőzetrétegtani egységet döntő részben tavi és folyóvízi üledéksorok alkotják (HÁMOR 1985). A korábbi magyar földtani szakirodalom „szarmata terresztrikumként" ismerte (NOSZKY J. 1940). Fekvőjében általában középső miocén vulkánitokat, vagy tengeri üledékeket találunk. A „normál" szarmata brakkvizi puhatestű-faunát tartalmazó Kozárdi Formáció összefogazódik a Sajó Völgyi Formációval. A fedőben többnyire különböző korai pannon üledékeket találunk (HÁMOR 1985, 1998). A képződmény földrajzi elterjedése két öblözetre koncentrálódik, a „Zagyva -öblözetre", valamint a „Tárna -öblözetre" és a hozzá közeli Felsőtárkányi-medencére. Ezek a területek a szarmata korszakban megsüllyedtek, amikor a kialakulóban levő Kárpát-medence peremein általában intenzív süllyedés játszódott le (MAGYAR et al 1999), de a süllyedési folyamat az említett két öblözetben a pannóniai -korszakban és később már nem folytatódott, így a szarmata képződmények felszínközeiben maradtak. A korábbi kutatók általában hangsúlyozták a „terresztrikus szarmata" üledékek ősmaradvány-szegénységét, kivéve szórványosan előkerülő édesvízi puhatestűeket, kovásodott fákat, levéllenyomatokat és csontmaradványokat (BALOGH К -RÓNAI A. 1965). Mi - több éves terepi gyűjtőmunkával megkíséreltük annak bizonyítását, hogy a formáció tartalmaz rétegtanilag értékelhető aprógerinces faunákat. A gyűjtőmunka jelenleg is folytatódik és néhány - az alábbiakban megemlítendő - eredmény még inkább előzetes jellegűnek tekinthető, különösen a rendszertani részben. 219