Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Régészet - Vaday Andrea: Előzetes jelentés a Salgótarján, Ipari-Park II. régészeti feltárásáról

A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 ARCHEOLOGIE Előzetes jelentés a Salgótarján, Ipari-Park II. régészeti feltárásáról Vaday Andrea 2000 augusztusának végén Salgótarján, Ipari Park II. területén folyó nagyberuházás kiviteli munkái során régészeti leletek kerültek elő. A lelőhelyen Majcher Tamás helyszínelt, megállapította a régészeti lelőhely veszélyezettségét, majd leállította a 11 hektárnyi terület egy részén - a régészetileg fedett - a megelőző feltárásra kijelölt felületen a földmunkát. 2000 szeptember 30-tól, 2000 november 15-ig folyt az építést megelőző feltárás. A lelőhely elhelyezkedése és talajtani adottságai A lelőhely feltárt része a Hatvanból Salgótarján felé vezető 21 sz. út keleti oldalán, az 51-es kilométerkőnél, a Tarján patak és a vasúti sín között, 210 és 216 m tengerszint feletti magasság között emelkedő hegylábon helyezkedik el. Itt a mederrendezett Tarján patak ÉNy-DK irányban folyik egyenes vonalban. Az ásatási felülettől északra emelkedő hegy DK-i lejtője a Kincses-völgyben végződik. Ennek a hegynek a vasúti sín túloldalán fekvő lejtőjén is folytatódik a lelőhely. A szántástól megbolygatott humuszréteg gépi eltávolítása után kézi erővel folyt a feltárás. A lelőhely északi részén egy nagyobb üres felület volt, amelytől északra már csak egy ház és egy gödör jelentkezett. A kiemelkedő üres felület talaja „tarka agyag" volt. A másodlagos lemosódásos zöldesszürke agyagsávokat lencse- illetve vonalszerű sávokban vörös, magas bauxittartalmú miocén képződményű, ugyancsak másodlagos leülepedésű talaj szaggatta meg. A miocén tarka agyagos rész alatt már agyagos, homokos sárga talaj alkotta az altalajt 4-8 m mélységben. A tarka agyagos kiemelkedést dél felől egy széles, fekete, kemény, kötött, vizes, agyagos feltöltésű árok vette körül. Jól látszott mind a dózerolt felszínen, mind a légifelvételeken, hogy az árok nyugat felé elhajolva körülvette a dombot. Az árok fekete, vizes feltöltése az alján éles kontúrral vált el a sárga, homokos, agyagos altalajtól, oldalainál, a lankásabb részen a hosszú ideig tartó vízjárás miatt összemosódott az altalaj és az árok oldala között az éles határvonal. Ettől az ároktól dél felé sárga, homokos volt az altalaj, amelyet helyenként miocén kavicsos, sóderes lefolyások szaggattak meg. Ettől dél felé, a Kincses-völgy folytatásában húzódó másik vízjárásig barnássárga homokkal kevert agyagos volt a talaj, amelyet időszakos vízjárások szaggattak meg. E vízjárások egy része már a telep kialakulásakor feltöltődött, így a régészeti objektumok egy részét ebbe ásták bele. Más részük a telep használati idejére esett, feltehetően a lakosok természetes telekhatárként használták a nedves időszakban ezeket. A feltárt régészeti objektumok Az ásatáson 141 régészeti objektum került elő. Ezek nagyobb része szkíta-kori, néhány korábbi, feltehetően rézkori telepobjektum. Feltártunk két, hunkori sírt is a 19 600 m

2-nyi, régészetileg fedett területen. XXV. KÖTET RÉGÉSZET 209