Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében
neve a szőttes vászonkötényekről. Annyi azonban tény, hogy a községből való bokrétások fellépő öltözetébe külső indíttatásra bekerült - egyébként akkorra a faluban inkább divatjamúltnak számító - szakácskákon általánossá vált a felirat. Ezen cifra ruhadarab a városi közönség szemében karakteressé tette az immár polgárias jegyeket mutató őrhalmi népviseletet, s a feliratnak az ő megközelítésükben, egyben személyt azonosító funkciója volt/ 17) A bokrétások „divatja" pedig visszahatott a községbeliek viseletére. Általában véve a feliratozás szokásának intenzitását, táji jellegzetességeit illetően csak óvatos megállapításokat tehetünk, mivel a Palóc Múzeum gyűjteménygyarapításának szempontjai között a közelmúltig legfeljebb csak az évszámos tárgyak kaptak figyelmet/ 18) Annyi kétségtelen tény, hogy a feliratozás legelterjedtebb megyénkben is a németség körében volt, s a 19. század végétől nyomon kísérhető itteni gyakorlat a továbbiakban alig változott/ 19) A Balassagyarmat környéki, evangélikus szlovák telepesekkel kevert lakosú falvak - ugyancsak folyamatosnak, bár kevésbé széles körűnek látszó - feliratozó gyakorlatában a betűk formai jegyei utalnak biztosabb íráskészségre, avagy a polgári kézimunkában való nagyobb jártasságra. Megjegyzem, a megye egyetlen református községében Diósjenőn, ahol egyébként már a 19. század végén kvalitásos helyi hímzőkultúráról tudunk, intenzívebbnek látszik a feliratok alkalmazási gyakorlata/ 20 ^ A dél-nógrádi szlovákság körében szerény kezdetek után, az 1930-as évektől keltezhető szélesebb körű feliratozás összefonódott a színes szabadrajzú hímzésstílus kivirágzásával. A feliratos textíliák a megye keleti sávjában fekvő, javarészt Salgótarján vonzáskörébe tartozó falvakban gyakoribbak, jelenlegi ismereteink szerint az 1920-as évektől. Ez részint a város, a bányák közvetítette erősebb polgári hatással magyarázható. Bár a korábbi példányok rokonságot mutatnak a Heves megyébe eső Mátraalja falvainak helyi hímzőkultúrájával is, amelyben a feliratozás nagyobb múltra tekint vissza/ ) A feliratok tartalma A névbetűk összességében a legelterjedtebbek megyeszerte. A teljes név - bár alkalmazásának gyakorisága térben és időben eltéréseket mutat - ugyancsak általánosnak tekinthető. A női nevek megjelennek becézett formában is, kivéve a német falvakat. Az 1940-es évektől vannak példák arra, hogy a becézett keresztnév elől elmarad a vezetéknév. Elenyészően ritka esetben - férfiaknál - csak vezetéknevet hímeztek ki, avagy a németeknél a keresztnév mellett a vezetéknévnek csak kezdőbetűje szerepel. A németek saját nyelvi gyakorlatunknak megfelelően használták a neveket a feliratokon, bár - a két világháború között valamelyes növekvő gyakorisággal - vannak példák a magyaros formára is. A szlovák falvakban varrott textíliák a magyaros névhasználatot mutatják kivétel nélkül. Egyébként az alább tárgyalandó, további szövegek - az eddig ismert tárgyi anyag szerint - mindig magyar nyelvűek mindkét nemzetiség körében. Évszámos darabok a megye legkülönbözőbb vidékeiről felbukkannak az áttekinthető időszakban, de mint említettem, évszámot ritkán alkalmaztak Nógrádban. A név, névbetű általában a textília tulajdonosára, s a vele gyakran azonos készítőre utal, de sajátos rendeltetésű tárgyak esetében többlettartalmat is hordoz. Ilyenek a jegykendő, a menyasszony lakodalmi ajándékát jelentő vőlegénying, vőlegény kötény, s ha rajtuk évszám is olvasható, az a lakodalom dátuma. A szerelmi ajándékul szánt kiskendők sarkaiba a leány kedvese vagy mindkettejük nevének kezdőbetűit, ritkábban keresztneveiket varrta bele, s az ajándékozás időpontját is megörökíthette/ 22) Az ilyen öltözetdarab, kiegészítő viselése jelezhette a közösségnek, hogy az illető legénynek szeretője van, vagy jegyben jár, illetve hogy fiatal házasemberrel állnak szemben. Megjegyzem, a későbbi gyakorlatban ez nem egyértelmű, a legénynek édesanyja is hímezhetett, készíttethetett hasonló, feliratos inget ünneplőbe. Ugyancsak nem minden feliratos kiskendő készült szerelmi ajándéknak. A leányok ünnepi viseletéhez tartozó kézbe való kendőkre hasonlóképpen rákerülhetett a tulajdonos monogramja, a készítés évszáma, esetleg egyéb szöveg. A dél-nógrádi szlovák falvakban a legények ünneplő öltözetéhez a kivarrott díszzsebkendő szintén hozzá tartozott, s aki még lánytól nem kapott ilyet, az testvére, any167
