Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Néprajz - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Polgári textíliák feliratai a 19–20. században
dolkodtató az olyan feliratok értelmezése, mint kefe, fésű, portörlő avagy Brotsacke, Klammern, Wäsche stb. Ezeken a darabokon ugyanis rendszerint a tárgy megnevezése a képi megjelenítéssel együtt szerepel. De ha a képi ábrázolás hiányzik is, készítője számára - már csak alakjánál, elhelyezésénél fogva is - egyértelmű annak rendeltetése. A németajkú józsefvárosi szakmunkás, Alit Lajos háztartásából maradt fenn a „Kragen, Manschetten" feliratú hímzett doboz (1) melynek jellegzetes formája nem hagy kétséget afelől, mit rejt. Itt tehát a felirat megintcsak alig értelmezhető nyelvi jelként. Ennek a típusnak egy modern, ám még „háború előtti" változata az a torockói hímzéssel díszített kézimunka, melyen „Rádióműsor" (2) felirat található. Feltűnő, hogy a magyar polgári lakástextilen milyen ritkán fordul elő szövegként értelmezhető felirat. Míg ebben az időben német nyelvterületen a szentenciákkal, bölcsességekkel ellátott textil a lakószobában is helyet kap, Magyarországon ennek csak nyomait talárjuk. (Az erdélyi szász otthonokból például a feliratos falvédők változatos, gazdag anyaga került múzeumba vagy lejegyzésre. Különösen meghatóak a Siebenbürgen süsse Heimat típusú hazafias szövegek). A hazafias, bölcselkedő szövegek hiánya elsősorban azért különös, mert a magyar közízlés erősen német befolyás alatt állt ,a magyar polgárok a német divatlapokat, kézimunkaújságokat éppúgy forgatták, használták, mint a magyar nyelvűeket. Úgy tűnik, a hazai német polgárság körében sem voltak igazán divatban - legalábbis a lakószobákban - a hosszabb felirattal ellátott textíliák. A Magyar Nemzeti Múzeum viszonylag gazdag lakástextil-gyűjteményében például egyetlen ilyen jellegű darab sem található. A Fotótár enteriőr-anyagában ugyancsak hiába keresünk olyan polgári lakásbelsőt, ahol feliratos lakástextil látszódna. Ebből persze nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy efféle egyáltalán nem is volt, azt azonban igen, hogy általánosan elterjedt típust nem képviselt. Szöveges feliratok nálunk jobbára csak a kispolgári konyhai falvédőkön, házi áldásokon jelennek meg. A magyar polgári otthonok lakószobáiban használt hosszabb feliratú textíliákra jóformán nem találunk adatot. Az ebédlő, a szalon, vagy az úriszoba hangulatától a feliratok édeskés, „gemütlich" hangulata távol esett. Egy-egy kisebb terítő, tálcakendő persze - elsősorban az ebédlőben - előfordulhatott. A polgári háztartás egy sajátos kedves tárgya az a terítőcske, melynek funkciója a sült gesztenye melegen tartása volt, ahogyan azt kissé gyermekded felirata mutatja: „Tessék friss gesztenye" (3) . A Textilgyűjtemény egyik különleges, tipikusnak semmiképpen nem nevezhető darabja az a tálcakendő, melyen egy groteszk jelenet látható, részeg embert utasít rendre az ugyancsak bohókás külsejű csendőr. Alatta a felirat: „Miért: Mert röndnek muszáj löanyi!" (4) . Elvétve a hálószobába is kerülhetett egy-egy, a falvédők ízlésvilágát idéző textil, rendszerint „Jó éjszakát, Jó reggelt" vagy hasonló felirattal. A falvédők világa azonban kívül esik a hagyományos polgári kultúra keretein. Ide tartoznak viszont azok a feliratokkal ellátott textíliák, melyek az otthon falain kívül, de a polgári gondolkodásmód, értékrend jegyében készültek, vagyis az egyleti, társulati zászlók, a különféle emlékkendők, vagy akár a hímzett ballagótarisznyák. A felirattal díszített polgári textíliák sajátos csoportját képviselik a mintakendők .A rajtuk megjelenő különféle betűtípusok , esetleg évszám, a készítő neve, az egyes hímzésfajták begyakorlását célozzák, ugyanakkor viszont a kompozíció szerves részét képezik. A feliratokra vonatkozó legfontosabb kérdés: dekoratív avagy jelentéshordozó szerepe-e az erősebb. A különböző műfajok vizsgálatakor természetesen eltérő választ kapunk. Az azonban valamenynyi felirattal ellátott textília esetében elmondható, hogy a nyelvi üzenet esztétikai szerepet is betölt, illetve fordítva: a felirat sohasem öncélú díszítés. Az írás, a szöveg magához vonzza a tekintetet, minden egyéb ornamentika pusztán háttér, mely annak erejét csak tovább növeli. A magyar polgári kézimunkákon három alapvető hímzésfajta alkotja a feliratot. Keresztszemes motívum elsősorban a német hatásra készült, a tárgy funkcióját megjelölő feliratokon fordul elő - nem különösen gyakran. Az írások többsége a megfelelő szélességű kontúrt adó laposöltéssel készült. Elvétve lánc-, ill. száröltést is találunk, bár az így készült ábrázolás és felirat mindig kissé primitív hatást kelt. (Ezzel a hímzésfajtával készült a falvédők nagy része). A monogram - illetve a becézett női keresztnév - szinte kötelezően jelenik meg a polgári kelengye asztal-, fehér- és ágyneműin. Otthoni elkészítésükhöz segítséget nyújtottak a kézimunka könyvek/újságok előrajzolt mintái, melyek a monogram kialakításának számtalan variációját kínálták. A kézimunkaüzletek a monogramok előnyomásával nagy forgalmat bonyolítottak, de 160
