Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Zólyomi József: Nógrád megyei malombérleti szerződések a 19. század közepéről

2. A malmok tulajdonosai A 19. század közepéig - eddigi ismereteink szerint - malmot csak a települések világi és egyházi földbirtokosai építhettek. A megye településeinek nagyobb része világi földesurak kezén volt. Egyházi birtokok elszórtan találhatók a megye területén: például Berkenye, Szendehely, Kalló stb. községek határát a váci püspökség birtokolta, Drégelypalánk, Érsekvadkert, Hunyag stb. települések pedig az esztergomi érsekség gazdasági birtokához tartoztak. A földesurak a birtokaikon építtetett malmokat gyakran bérbe adták a helyi közbirtokosságnak, egyházközségnek, akik azok üzemeltetéséhez szakképzett molnárokat fogadtak fel. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után, a falvak önkormányzatai, egyházközségei már nem bérlői, hanem vásárlás révén, tulajdonosai lettek a malmok egy részének. Néhány esetben a gazdagabb zsidók is vásároltak malmot. 3. A malom tulajdonosainak kötelezettségei A malombérleti szerződésekben viszonylag kevés adatot találhatunk a tulajdonos kötelezettségére vonatkozóan. A tulajdonos vállalta, hogy a malom és annak berendezése, valamint a molnárház javításához szükséges faanyagot ingyen biztosítja, azok helyszínre történő fuvarozásáról is ő gondoskodik. Hozzájárult (általában 2/3-ad részben) a malomkő beszerzésének költségeihez, a csatorna készítéséhez és tisztításához. Forgách Pál szécsényi uradalmában minden esztendőben 8 kocsi gallyat kapott a földbirtokos erdejéből a molnár. A malomhoz eltérő nagyságú szántóföld és rét tartozott, melyet a molnár „...minden elárkosítástól megóvni, a szántót trágyázni köteles, azokat felosztani, szétdarabolni az árenda elvesztése alatt tilalmaztatik. Az utolsó árendás évben az őszível bevetett szántóföld haszna még a régi bérlőt illeti." A szentiváni malomhoz 8 kilás szántóföld, 2/4 kaszás rét, 1/4 kilás kenderföld és 1/4 kapás szőlő tartozott.

(8) A szalmatercsi molnár csupán két kilás borgonya és kukorica alá való földet kapott.

(9) A föld általában a bérleményhez tartozott, a molnárnak ezért külön szolgáltatást nem kellett adnia, csupán Szelestyénben találkoztunk azzal a gyakorlattal, hogy a szántóföld és rét bérlete fejében a molnár köteles volt a malomhoz tartozó vas szerszámokat saját költségén megjavítani. 4. Molnár kötelezettségei a. Kaució letétele A molnár a malombérleti szerződés megkötésekor egy változó öss ja kauciót volt köteles adni a tulajdonosnak. A kaució rendeltetését a szelestyéni malom bérleti szerződésében olvasható leírással szemléltetjük: „...a cautió somma arra fog szolgálni, hogy a haszonbérlő által a malomhoz tartozó épületekben és szerszámokban okozott károk, avagy elmulasztott haszonbérbeli illetőségek kipótoltathassanak, egyébként a malomból való elköltözésekor vissza adatik, addig is pediglen az uraság által biztos helyre tőke gyanánt letétetik, s a kamatja a malom igazítására fordítandó leszen."

(10) A jövedelmező malmoknál jelentős összegű kaució letételére kötelezték a molnárokat. Ez az összeg Petőpusztán 500, Pöstényben 450, Szécsényben 176, Nagyhalápon 150 ezüst forint tett ki. A kevés jövedelmű karancsberényi vízi- és szárazmalom bérletének megkötésekor 24 váltóforintot kértek. Varsány közbirtokosai kaucióként pénzösszeget nem kértek a bérlőtől, a molnár ingó és ingatlan javait hitelzálogként kötötték le. A felsőtoldi molnár a szécsényi házát adta biztosítékul. 116