Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Békepártiak önmagukról

március 25-ig nem vette védelmébe miniszterét. Kossuth március 25-ig „a világ előtt még a kimondott békepárti programm alapján állott. Soha nyilván még nem mutatta csatlakozását a béke ellenségeihez, Madarász és társaihoz"^ ' De Kossuth jelzett parlamenti beszéde után a békepártiak előtt világossá vált, hogy csak a győzelmet várja és szakítani fog a békepolitikával, melyet eddig kényszerből vallott. És hogyan vélekedik Jókai a Békepárt és Kossuth viszonyáról? Visszaemlékezésében a következőket írja: „A békepártiak Kossuthot megnyerni sosem voltak elég gyöngék, megbuktatni sosem elég erősek. Amahhoz hízelgés, emehhez szenvedély kellett volna, s ők e tulajdonok egyikével sem bírtak...féltek ugyan herceg Windischgraetztől, de mégsem annyira, mint Kossuthtól, mert ez közelebb volt, ha Kossuth kihúzta a lábát Debrecenből, tüstént mertek ellene szólni és tenni, de ha visszajött, újra elhallgattak".

(49) Ezek szerint a kapcsolatuk koránt sem állt oly biztos alapokon, mint ahogy azt Kovács bemutatja. Ennek ellenére Jókai, a békepártiak közt egyedüliként, arról számol be, hogy Kossuth jóváhagyásával jelentek meg oly nagy vihart kavart cikkei a Közlönyben (pl. 23., 24., 27., számokban). Jókai szerint : az OHB „elhatározá, miszerint Jósika (tehát nem Nyáry) felügyelete alatt a kormánylap dialektikai szerkesztését elkülönítse a technikaitól, s evégett a leendő szerkesztőség programját felkérte magához, meggyőződendő afelől, vajon program tételei saját elveivel kvadrálnak-e. E program volt egyszersmind a még magát nem konstituált, de szellemi kohézióban létező békepárt programja is. E program alaptételei közt ezen szavak is voltak: „A magyar nemzet csak törvényeiért fogott fegyvert, semmi egyébért nem. Mihelyt a magyar nemzet törvényei biztosítva lesznek, megszűnik áldozni a nép vérével"...a békepárt küldötte, ki e programot Kossuthoz felvitte, másnapra kihallgatási időt nyert, az értekezés három hosszú óráig tartott; az eredmény az lőn: hogy Kosstuh a programot - elfogadta".

(50) Ezt követően a Békepárt megkezdte működését a Közlönyben, de annyi interpellációt kapott a kormány és Kossuth, hogy „a békepárt visszalépett alig két hétig tartó befolyása után a kormányra, s azontúl mint önálló párt konstituálta magát, - a kormány ellenében".

(51) Tehát Jókai Kossuth beleegyezésével írta cikkeit a Közlönybe. Bár minden békepárti szerző hangoztatja, hogy ezek a cikkek a kormány által kirendelt cenzor, Jósika báró tudtával jelentek meg, ennyire nyíltan, mint Jókai, senki nem mondta, hogy minderről Kossuth is tudott, sőt beleegyezését adta volna! Kovács Lajos szerint, ha nem is Kossuth, de Jósika még a cikkek kinyomtatása előtt olvasta azokat, igaz, ezt később letagadta. Kovács egy érdekes momentumot is megemlít, nevezetesen hogy Nyáry megzsarolta volna Kossuthot, amennyiben a békülékenység szelleme ellen lép fel, nyilvános ülésen elmondja, miszerint „Kossuth már Pestről szorultságában Violand bécsi képviselőnek írt, s a békepunctiokat megküldötte . ^ Mi szükség volt erre, ha Kossuth, mint ahogy ezt Kovács végig hangsúlyozza, a Békepárt nézeteit vallotta? Kovács szerint Kossuth az ő nyomására mondta ki február 12-én az interpellációra adott válaszaként azt, hogy nem zárkózik el a becsületes béke elől, de a harcot folytatja. Kossuth válaszának diplomatikus hangvételét én inkább a hadi eseményeknek, és nem a zsarolás miatti meghátrálásnak tulajdonítom. Kovács mégis úgy látja, hogy Kossuth válasza fényes győzelem volt a Békepárt számára, és súlyos vereség a radikálisoknak. De ha ez valóban így van, miért kellett új lapot indítaniuk, miért nem maradhatott Jókai továbbra is a Közlönynél? Hiszen a hivatalos lapot többen is olvasták, és így nagyobb volt az esélye annak, hogy az osztrákok kezébe is kerül néhány példány. Az Esti Lapok Kovács és Kazinczy szerint nem volt pártorgánum, pártprogramot sem adott, csupán „a mérséklő elemek vívótere lőn". Az első szám 1849. február 22-én jelent meg. A lap alapítói semmiben nem kötötték meg a szerkesztő Jókai kezét. Csak egyetlen feltételük volt: megtámadtatásuk esetén bármikor írhassanak a lapba. Kovács írása szerint az Esti Lapok nagy visszhangot keltett, és nem csak Debrecenben, hanem ahová magánúton eljutott. Mivel a postát Madarász ellenőrzése alatt tartotta, így a lap szervezett terjesztéséről szó sem lehetett. A történelem folyamán többször érte a Békepártot az a vád, hogy az Esti Lapokat Kossuth megbuktatására használták, mert nyíltabban támadhatták benne Madarászt. És ez utóbbi igaz is. A békepártiak Kossuthoz fűződő viszonya nagyon ambivalens volt. Tudták, hogy szükség van rá a védelem megszervezésében, de féltékenyek is voltak hatalmára, népszerűségére, arról nem is beszél110