Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth László: A jobbágyi kolerafelkelés 1831-ben

vén a Gonosz pór-Nép mindjárt némellyek Lóra kaptak, mások ismét tsak gyalogul dorongokkal, tsépekkel, vasvillákkal útnak eredtek Gedefelé a hol már a Plébánus egy jó Özvegy Földes Asszonyságnak a házába el rejtezett ugy mint Ttes Özvegy Dezeritzkynénél, tsak hamar itt termett a gyülevész sereg s eget hasogató káromlások között kívánta a Pap ki adattatását. A Földes Asszony rész szerént kérelemmel rész szerént fenyegetésekkel tiltotta őket vétkes szándékoktul, de mind hasztalan, ő is a sok kurva és minden féle titulusokkal méltatlansággal illettetett, végre az ajtókat, ablakokat feszegetni kezdették sőt már tüzet készítettek, hogy a házat fel gyújtják. - A Gedeiek pedig mind ezeket hideg vérrel nézték, sem Papjok sem Földes Asszonyok veszedelmére még tsak meg sem mozdulván.- Végtére látván a Plébánus hogy nints menedék egész el szánással maga kijöt s mint igen szelíd ember kérdezte tölök hogy mi bajok miért jöttek mit akarnak. Ezek azt felelték hogy beteghez kell hazajönni, othon már a korházba sok a beteg a Papra szükségek van, azzal ketten mingyárt meg ragadták a kezét és az udvarbul nagy kurjongatások között nagy diadalmassan ki hurczolák azt sem engedvén neki hogy befogathasson kotsijába.- Az utón nem volt az a méltatlanság a mit el nem követtek véle huntzutolták, gazemberezték, egyik segbe rúgta, a másik hátba taszította, - egyik azt mondotta üsd agyon, a másik a vas villát kívánta belé szúratni, egy szóval a mint nékem maga beszéllette ezen jó Plébánus, azt mondotta hogy azon méltatlanságokat mellyeket rajta egész utón el-követtek ő nem képes elegendő képen ki beszélleni. Ily fene dühös tettek közöt végre el értek Jobbágyihoz, a hol már a többiek örömmel várták az ujfoglyot, hogy azt is dühöknek áldozzák azért mindjárt a falu szélén a Gazok tanátskozni kezdenek, hogy a Pappal mit kellessen cselekedni, eggyik azt javasolta hogy őtet is meg kell kötözni, másik hogy a többiekhez kell vetni a Kór-házba, ő sem jobb a Többinél. Végtére sok viszszálkodások után az lett a kegyes végzés, hogy a Pap esküdjön meg előttök hogy mit tud a méregrül, mellyel őket az Urak meg akarják ölni, ezt szegény Plébánusnak meg is kellett tenni s térden állva előttök háromszor megesküdött mindenféle átkok között a mint a Gaz Nép kívánta, hogy semmi méregről semmit sem tud, ezzel ki volt megelégedve ki nem, ismét ki szabadon ereszteni, ki pedig a korházba vettetni kívánta, utollyára még is azon állapodta meg hogy eresztessen a Parochiára, de ugy hogy vas-villás emberek strázsállyák, hogy el ne szökhessen s ha még szükség lesz reája akkorra kéznél legyen, így ment szegény szomszéd Barátom ismét haza, egész dél-utánig strázsáltattva a mikor is midőn már a Huntzutok kezdenénk ki józanodni, akkor a strázsákat el vitték onnan a többieket is kiket kinzottak a kórházbul ki eresztgették. Azonban: négy ember mindég a Toronyban leselkedett, hogy mihelyest valami nadrágos ember valahonnanjön azonnal hirt adjanak, a harangot félre verjék sőt tudván hogy katonaság jövend reájok, arra is készültek hogy a katonákkal meg ütköznek, és szinte posztokra osztották fel magokat, de állig hogy észre vették hogy az Ulánusok jönnek, kiki arra szaladt a merre tudott, ki erdőbe, ki szőllőbe ugy hogy egész Jobbágyiba állig volt két három férfi, mert a katonák is mindjárt vastagon fogták, az utón egy tsoportot körül fogtak, egy meg akart közülök ló háton ugrani, de az Ulánus sem volt rest, utána ugrat s a dzsidzsájával ollyan szépen le szúrta a lórul, hogy azt sem birta mondani, Tzipe. így a katonaság be menvén a faluba mindennel a leg keményebben bánt, mihelyest nem ugy szólt néki a Paraszt a hogy eő kívánta, ütte pofozta ételt italt parancsolt kedvére a mi tettzet. - Ezek között a Vármegyéről is meg érkeztek a Tisztviselők később öszve ült a Sedria, a gonoszok öszve fogdostattak s meg is ítéltettek. 70.80.90. botot számtalanok kaptak, 50.60 közönséges portio volt, nem voltak kivéve az Asszonyok is a kik nem voltak jobbak a Férjeknél a Primipilusok pedig négyen halálra ítéltettek, ezek között volt két Kaszap a kik mind eddig nemes embereknek tartattak, hasonló volt ezekhez a Templom-Bíró és a Törvény Bíró ezek halálra szententziáztattak, mások több esztendőre Tömlöczekre, kemény vasakban így nyomatott itten le a lázadás - még eddig a halálra Ítélteknek nem jött el a szententziája, nem tudjuk jha a Felség nem kegyelmez e nékik.-A Plébánus el kedvetlenedvén ily gonosz szívű népétől a Püspök engedelmével Cambiált s már el is ment noha az egész község le tsillapodván meg követte s kérte, kezét lábát tsokolta, csak maradjon közöttök - de ő tsak el ment s el hagyta a Háládatlan Nemzetséget.Ily szépen viselte magát Jobbágyi még késő unokáit is örökösen maradónak gyalázattyára pedig a ki ösmeri most a Népet, álmodni sem lehetett felőle illyeneket, afelett hogy gyáva piszok az egész Nép, a mellett egy kis Butsu járásért majd meg bomlik, külső színre oly ájtatos hogy azt vélné az ember, hogy mind 33