Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: Fiatal demokraták erkölcsi katekizmusa - Madách Tragédiája

A második életképen - amelyen hasonlóan drámai hatású, bár korántsem tragikus jellegű - Madách Imre népképviselőként az országgyűlés szónoki emelvényén. Madách nagyhatású országgyűlési beszédeinek az elvszerűség és elkötelezettség mellett erőteljes alapszólama, mintegy vezérmotívuma az etikai tartalom, a határozott erkölcsi érték - és ítéletrendszer, amely alapján a politizáló ember cselekedetei megítélhetők, minősíthetők, „...lelkiismeretünk nyugalmában érezzük, hogy megtettünk minden a becsület korlátai között."

(7) „A helyzethez" című országgyűlési beszédének egyik jellemző részletében a példázat erejével világít rá elemi erkölcsi vétségre: „A politikusok első bűne a népszabadság ellen hasonló az első lopáshoz. Sok, elég jót ígérő pálya kezdete az, mely aztán a Golgotán végződik. Hasonló a hógörgeteghez, mely midőn tisztán, játszva indul meg a lejtőn, megborzadna magától, ha látná, mennyi szemét, mennyi rémület fog ragadni hozzá, míg rombolva jutand a völgy fenekére! Ne csodáljuk aztán ha az ily politikusok a szabad szót, melyben lelkiismeretök riadozását vélik felismerni igyekeznek eltávolítani magoktól. Pál cár is ukázt adott ki, hogy ha fejről van szó, a kopasz, ha orról a fitos kifejezés mellőztessék halálig való kancsukázás büntetése alatt. Az ukáz megtartatott, de a cár azért kopasz és fitos orrú maradt."^ A cselekvő, politizáló Madách Imre nem volt magányos hős, alakját egy 19. századi tablóképen látjuk, kor- sors- és eszmetársak, barátok között. Madách Imrét felidézve nyomában megjelennek a nemzedéktársak, sorakoznak egy történelmi generáció tagjai, köztük felismerhetően a nógrádi arcok: Bérczy Károly, Szontágh Pál, Nagy Iván. E nemzedék tagjai más-más pályát jártak be, de sorsuk egy ponton, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején - amikor az általuk oly drágán szeretett haza sorsával egybefonódott - találkozott.

(9) Számba vehetnénk a történelmi eseményeket, idézhetnénk életútjuk idevágó tényeit. A különböző életutak mintha egyirányba hatottak volna. S volt egy közös vonás, ami a nemzedék tagjait összefogta, egységbe tartotta: az erkölcsi tartás, ez a nehezen megfogható, meghatározható, kristályosító erő. Az ember tragédiájában Madách erről is szól. Az a mű, amelyben egyetlen konkrét utalás sincs a korabeli eseményekre, magyar vonatkozása is csak két halvány utalásban lelhető fel, mindkettő a le/el/ tűnt korszakok tényei között. „Egyet bánok csak a: a haza fogalmát" kesereg Ádám a Falanszterben, az Eszkimó jelenetben a „nagy Hunyadot" említik.

(10) Ennek ellenére azonban a Madách életét, gondolkodását meghatározó eszme- és etikai értékrendszer beleszőve, vezérfonalként ott van a Tragédia eszmei szövetében. A Tragédia erkölcsi értékrendjének néhány motívuma Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc derékhadát, vezető élcsapatát jórészt a fiatal reformnemzedék tagjai alkották. Történelmi fejlődésünk során nem először és nem utoljára történt meg, hogy a társadalmi váltás nehéz feladatát - talán az életkorból következő szellemi bátorság („Az ifjúság nem úgy gondolkodik. " IX. szín) fogékonyság, mozgékonyság, szabadságvágy, újat akarás okán („Sohase tiszteletes a jelen. "XI. szín) - zömében az ifjúság vállalta föl. A Tragédia Ádámja ifjú emberként indul - magasrendű szellemi kalandvágytól hajtva - történelmi útjára, hogy felnőve, Keplerként ifjú tanítványát is a gondolati nagykorúság elérésére buzdítsa. Első lépésként a régi kötöttségektől kell megszabadulni, a múlt kísérteteit, korlátait lerombolni: „Fogd hát e sárgult pergamenteket, E fóliánsokat, miken penész ül, Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik