Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken
A prokopi ünnepségek megszűnte után a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezetése Szt. István napját bányásznapnak tekintette s elfogadta AJcnaszlatinai György Albert javaslatát: „... Mennyivel helyesebb lenne, ha mi, magyarok bányavédszentül Szt. István napját ünnepelnénk meg, ami több bányavállalatnál már szokásban is van". Faller Jenő 1939-ben írta a következőket ezzel kapcsolatban: „Mert ahogy egyházunk és a papság, nemkülönben a katona, földműves, kereskedő, iparos stb. kimutatta már szoros kapcsolatait Szent Istvánnal, épp úgy, vagy még inkább megtaláljuk mi is honalapító, nagy királyunkkal való ősi összetartozásunkat, már azért is, mert tagadhatatlanul a magyar bányász és kohász adta Szent István államának két legfontosabb építőeszközét, melyek nélkül talán soha fönn sem maradhatott volna. Ezek: a hatalmat és törhetetlen erőt képviselő fegyver s az akkori nyugati keresztény civilizációt és békés munkát szimbolizáló pénz!" (25) Az SKB Rt. üzemeinél (Zagyvapálfalva) megrendezett Szt. István ünnepséget 1937-ből ismerjük. „Ez alkalommal - mint az előző években is volt - már az ünnepélyt megelőző napokban megkezdték a tekeversenyt, amelyben nagy számban és érdeklődéssel vettek részt a bányamunkások, s egymás ellen versenyeztek tíz értékes nyereménytárgyért. A tekeverseny a Szent István-napi ünnepen már a kora reggeli órákban folytatódott és a késő esti órákban ért véget. A pálfalvai bányatelepről és a szomszédos bányatelepekről igen szép számmal jöttek el családjaikkal a bányamunkások, de különösen nagy számban vettek részt a bányász ifjak és mások, akik Demser Tóni zagyvapálfalvai vonószenekarának játéka mellett a reggeli órákig elhúzódó táncban találták leginkább szórakozásukat". Az 1933-tól Kisterenyén tartott bányászünnepségek kapcsán említették meg, hogy „A régebbi időben az úgynevezett Prokopnapot ünnepelte a munkásság bányászünnepeként. Egy idő óta nagyon helyesen a bányászünnepi érzés a bányamunkások és vezetők részéről Szent István király napján jut kifejezésre. Ez történt Kisterenyén is, ahol a bányamunkásság vezetőivel együtt méltó ünnepélyes keretek között rendezte meg ezt a hagyományos bányásznapot, s az első magyar királynak, Szent Istvánnak méltó ünnepét." A kisterenyei bányakerületben erre az ünnepre Kisterenyéről és környékéről 3000-3500 ember jött össze. „Reggel 8 órakor kezdődött az ünnepség, amikor a Chorin-telepről elindult a menet a község főutcáján keresztül a róm. kath. templom melletti térségre, ahol a jelenlevők szentmisét és szentbeszédet hallgattak. A menet élén a bányatelepi cserkészek haladtak, utánuk következtek vizslási, kazári, kisterenyei, nemti, dorogházai, mátraszuhai, mátramindszenti, hollókői, nagybátonyi, tari férfiak és asszonyok, szép népviseleteikben. Ezután következtek cserkészapródok, akik bányaszerszámokat vittek, utánuk a Chorin-telepi bányászzenekar, mely pattogós ütemes indulókat játszott, amire a zenekar után katonás mozdulatokkal haladt az egyenruhás bányász-század. Utánuk következtek a pásztói, gergei és mátraszőlősi bányamunkások, majd a bányatelepi leányok, asszonyok, férfiak és munkasok"/ 26 ) Salgótarjánban is megfigyelhető, hogy „Szent István napján a Szent Istváni eszmék keltek életre a bányász lelkekben; ebben a hitben vonult fel a salgótarjáni bányaigazgatóság tisztviselői, segédtiszti, altiszti kara, bányász egyenruhába öltözött bányászok és a polgári ruhás ünneplők csoportja a bányaigazgatóság épülete előtt. „A bányászhimnusz hangjai mellett kihozott bányászzászló alatt vonult el a tömeg a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club futballpályájára", ahol tábori misét hallgattak, fohászkodva a jó Istenhez azért a nélkülözhetetlen segítségért, amire minden bányamunkásnak és mindenkinek szüksége van". Ezt az ünnepséget kötötték össze a vájárjelöltek salgótarjáni avatásával, amit 1937. augusztus 20án első alkalommal tartottak meg/ 27 ^ A régi ünnepekből az államosítások után csak az emberi összefogást, összetartozást kifejező érzés maradt meg, mely napjaink bányásznapi ünnepeit is átszövi a régi hagyományok ezernyi szálával. 59
