Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: A békepárt megítélése a dualizmus korában
talán helyeslésével is támogat s melyben, ezen födél alatt, a flamingók sem akadályozzák, ha még oly népgyűlés jellege volt is ennek az országos ülésnek. És ha csakugyan olyan nagyon rekedt volt Kossuth, ha a beszédéhez rosszul választott hely miatt valóban elrontotta szavai hatását az innen is, onnan is jövő visszhang, ha csakugyan hidegen hagyta közönségét, s nem igaz a hivatalos meg a többi lap tudósítása, hogy szónoklatát a közönség helyenként leírhatatlan lelkesedéssel fogadta, úgy mi akadályozhatta a békepártiakat abban, hogy egy kissé jobban választván meg szónoklatuk helyét, legalább megkísértsék lerontani egy készített beszédnek kárbaveszett szóvirágait?"^ 36 ^ Salamon Ferenc pedig röpiratában „megjegyzi, hogy ha a minoritás határozottan sorompóba lép meggyőződése nyilvánításával, legalább is valószínű, „hogy közeljövőben lehetetlenné teszi magát anynyi jeles fő, ki még hasznos szolgálatokra reserválhatta magát." De a házszabályokra hivatkozni nem jelentett annyit, hogy a felszólalók fejét mindjárt levágja a nyaktiló,... ellenben egy okos szó, ha a tizenkettedik órában ejtik is ki, sokkal több jeles főt mentett volna meg a golyótól és a kötéltől". (37) A békepártiak visszaemlékezéseikben azt írják, hogy azért szavazták meg a Függetlenségi Nyilatkozatot, mert féltek a terrortól és a nép haragjától. Márki ezt az érvelést elutasítja, szerinte ezektől az adott viszonyok között nem kellett tartani. A Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után „az egész parlament egyetlenegy párt gyanánt állt Kossuth háta mögött; mert a 30-40 tagból álló békepártiak is arra szánták el magukat, hogy egyelőre elismerik az „államcsínyt" s már csekély számuknál fogva sem tiltakoztak ellene, hogy ezzel föl ne idézzék a belháborút, a minek - az orosz beavatkozás küszöbén - csak az ellenség venné hasznát". (38) A békepárt a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után megszűnt létezni, azonban Kazinczy „a megsemmisült párt egyik vezére, másnap a képviselőházban megjegyezte ugyan, hogy átlépték az alkotmányos élet egyik Rubiconját, honnan visszatérés nincs, de hozzátette, hogy ott a nemzet, az ő hite szerént, okvetlenül új, szabad életet fog kivívni." (39) Kazinczynak ez a gondolata mindenképp őszintébb megnyilvánulás, mint a haditörvényszék előtt tett vallomása. A békepárt lapja a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után „április 14-ikét a magyar nép újjászületése napja gyanánt üdvözölte,....És két hét múlva kimondta, hogy nem kell a trónra semmiféle Napóleon, Koburg vagy Leuchtenberg, magyar pedig éppen nem; - a királyválasztás viszálykodással járna, menekülést csak a köztársasági kormányforma nyújt. " (40) De „köztársasági áramlatok csak a városokban mutatkoztak... A köztársaság azonban nem volt sehol, a szivekben éppenséggel nem," (41í annak ellenére sem, hogy az Esti Lapok, a hivatalos Közlöny és a Respublica is azt hirdette. A békepártiak pálfordulásának bizonyítékát látja Márki Bezerédj egyik indítványában, melyben „a kormányzót s a minisztereket fölesketi a függetlenségi nyilatkozatban foglalt alapelvekre s az országgyűlés iránt való engedelmességre, saját tagjainak az alkotmányra való megesketését fölöslegesnek tartotta." (42) Ez az indítvány „tüntetés-számba ment az imént még ellenzett függetlenségi nyilatkozat mellett." (43) Mindez azt a látszatot kelti, mintha a kormány ugyanúgy, mint az egész parlament, beleértve a békepártot is, a Függetlenségi Nyilatkozat és a köztársaság híve volna. Márki maga is igyekszik az így kialakult képet tompítani a Szemere-kormányról rajzolt képpel. Az öt miniszter közül csak Csány László volt a Függetlenségi Nyilatkozat híve, „a többi, mint előbb vagy utóbb nyilvánította, inkább a mérséklet és az áprilisi törvények embere, maga Duschek egyszerűen hivatalnok-minister, az elnök, Szemere, pedig a békepártiak barátja volt." (44 ^ Szemere Kossuthoz írt levelében „kárhoztatta a függetlenségi nyilatkozatot, Debreczenbe jővén folytonosan a volt békepárt tagjaival érintkezett, most pedig - a flamingók ellenében - mindenkép azon volt, hogy a kormányzó ne avatkozhassak a közigazgatásba, hanem egyedül a ministerium kormányozzon."' 45) A békepárt is mindent elkövetett, hogy Kossuth kormányzói hatáskörét megszorítsák, és emeljék a minisztérium hatáskörét. „Ha tehát a kormányzóval... közösen állapítják meg programjukat, ez minden esetre monarchikus és mérsékelt szellemű lesz vala. Annál jobban meglephette a házat, sőt magukat a minisztereket is, Szemere beköszöntője." (46) A békepárt és a hadsereg kapcsolatának kényes kérdéséről Márki nem sokat ír. Egyetlen szóval sem említi, hogy Klapka valaha is találkozott volna a békepárti követekkel, pedig a Klapkával folytatott 41
