Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth László: A jobbágyi kolerafelkelés 1831-ben

eleven szent. - De mit tehetünk róla, Hlyen a Parasztnak a Hite eddig sem hittem én néki ezentúl ugy sem - álnok az ő lelke akkor is mikor fohászkodik, mennél mézeseb szavakkal hízelkedik annál álnokabb a tsak lesi az alkalmatosságot hol csalhasson és ha módja van maga allyas sorát mellyel igen meg érdemel a Teremtőtül, boldogabbakon meg bosszulni minden szempillantásban kész. Ezeket akartam fel jedzeni a Drága Jobbágyi Szomszédokrul, hogy a később világ is még Unokáinak szemére vethesse, mely semmire valók voltak Eleik - ezeket pedig annál hitelesebben irom, hogy a történet után harmad napra maga is által mentem oda és a Plébánostul szorul szóra hallottam a történteket, a ki a mit mégfellyebb nem emiitettem, minek előtte szabadon bocsájtatott volna, a meg esküvés után arra is kinszeritetett hogy Írásba kellett néki ki adni azt hogy maga részéről mindeneknek meg bocsájt s a rajta el követett méltatlanságokért senkit meg büntetni nem kivan - de ezen bocsánat mit erőszakkal zsaroltatott nem volt kedvező részekre. - Hlyeket is szült tehát vidékünkön a Choiera. A volt szerentsénk hogy a Haza kebelébe volt heverő katonaság, ha azt nem érzett s attul nem tartott volna a Parasztság ebben az esztendőben nagy részről áldozattyai lettünk volna istentelen vak dühöknek, mert már egyik falu a másikhoz szinte ablegatiokat küldött hogy pártjára az is reá állyon, igy a Jobbágyi Tanáts Aptzon is fel szollitotta, hogy ők ezt teszik azok is kellyenek ki, most az üdő hogy a Jármot ki üthetik, de az Aptziak még-is, le piszkolva ezeket, nem hogy kezet nem adtak volna nékik, sőt az illető Elöljáróságot a dolog mi voltáról tudósították. Iráni Patán December 20-dikán 1831 Esztendőben Greiger Eerencz m.p. Patai Plebánus 34