Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth László: A jobbágyi kolerafelkelés 1831-ben

Messze országokból, szólított az Isten öldöklő és pusztító fegyvert ellenünk, hogy nagy részről semmivé tétessün, s mint Háládatlan Nép ki törültessünk az élők számából. Egy eddig hazánkban, de még Európá­ban is ösméretlen mirigy Nyavalya köszönt be a folyó 1831-dik Esztendő Június Holdnapjában Édes Ma­gyar Hazánkba eze cserencsétlen nevezett alatt choiera. Cholera, vagy-is epe-kórság E gyászos vendégnek eredete lakhelye Kelet-India. A népek és Nemzetek ostorozására, a gonosz elfa­jultságnak legméltóbb büntetésére ezen nyavalya eredeti fészkéből kikelvén sebes lépésekkel 1817-dik esz­tendőiül fogva 1824-dik esztendőig külömbféle tartományokban dühösködvén ismét 1829-dik esztendőben az Orosz-Birodalomban kiütött s pusztított. A Magyar Haza a külső tudósítósokbul olvasván hány milli­omok lettek áldozattyai e dögleges mirigynek, mennyire szánakodott sorsán a szenvedőknek annyira kez­dett félni közelítéséiül, minthogy észrevehetőleg közelebb és köhelébb sietett a veszedelem. - Amitől a Hazán félt, s kérte Istenét eltávoztatására. A megfoghatatlan Isteni szent végzések tetszésébül csakugyan megtörtént. A Cholera, vagyis Epe-kórság minek utána Galíciába dühösködöt volna minden szorgalom és vigyázat ellenére édes Magyar Hazánknak kebelébe is kiütött szerencsétlenül. Különösen pedig Szolnokba és Poroszlón, ahova a só hordók által hozatott. Ennek köz hírül tétele után mi lehetett egyébb következés, mint az egész Hazának a kétségbeesésig lett nagy zavarodása. A vármegye és annak megbecsülhetetlen El­ső Al-Ispánja Bernáthfalvi földvári Földváry Ferenc, több jó érzésű tisztviselőkkel semmit el nem mulattak, mi által ezen mirigynek további terjedését akadályozhatták. Gyors lépésekkel a faluk városok elzárattak, hogy szabad közösülés ne légyen. Különösen Szolnok, Poroszló és Heves várossá erős őrizet alá tétettek, hogy azokbul egy lelket sem bocsájtanának ki. De egyéb becsületes helyeken is mindenütt vasvillás embe­rek álnak, s egyik helybül a másba nem eresztenek, hacsak passussa nincs, hogy egésséges helyről jön. Én magam a napokba Gyöngyösön keresztül Detkre menvén, sőt tegnap Tarjánba, passust vittem magammal, s ugy bocsájtattam útnak. A Passusomat örök örök emlékezetre a Patai Archívumba be is tettem. Annyi igaz: hogy most oly zavarodásba élünk, hogy szinte fejünk fáj belé. Az ember egymást rémíti. Már ha két ösmerős öszvejön a choleráról beszél. így mind Társaságnak fő tárgya szinte ez. Egyórába hisz­szük, hogy van choiera, más órában biztattyuk magunkat, s csak azt mondjuk, hogy az éhség következése. Most ragadósnak mongyuk, most ismét tagadjuk. Most azt vitatjuk, hogy a levegő által származik, már is­mét emberrül emberre származni kiáltjuk. Még a jó Barátok is ritkán csókolják meg egymást. -A paraszt ember most leg boldogabb, aratgatván eszébe sem jön a choleráról tűnődni, csak azt kéri az Isteniül, hogy jó lakhasson. Egyébb iránt a Patikláriusok állig győzik készíteni a mentő szereket, a Preservativákat. Amit csak hallunk mindent megszerzünk. Nékem is van három féle is. A Doktorok is csak habóznak, egy nyo­mon nem beszélnek. Néha Cholerát ösmérnek, néha nem. Nem tudunk elmenni az eszeken, s nyughatat­lanságunkon semmit sem könnyebbítenek. A Curirok Bécsből Budárul egymást érik. A Szolga-Bírók mán ide mán amoda rendeltetnek. Különösen Hatvány várossá mellett nagy őrizet feküszik, s oly szoros felvigyá­zat van, hogy Pest felé senkit nem bocsájtanak, hanem ha valaki főkép oly helyekről jön ahol, ahol a vesze­delem magát mutogató Hatvannál Contumacziát keltnek tartani 9. 13. 15 napokig is. - Már Heves várme­gye részéről nyomtatásban is jött e veszedelem eránt tudósítás, melynek fő tárgya A cholerának ösmértető jelei a rendszabályok a szerencsétlenség esetére, és orvoslás módia. Ezen nyomtatvány is be van téve a Pa­tai Parochiális Archívumba, olvashattya a később szerencsésebb ivadék Végezetre ezen Tárgyban csak azt mondom. Nem tudom mit szánt reám s reánk az Isteni imádandó Gondviselés. Egy elrémült Nép bizonyost nem beszél, amit beszél toldva adja elől a szerencsétlenséget, így én is ne hogy a halandóságot, mely az Alföldön van töbre tegyem, inkább halgatok. Annyi igaz, hogy két hiteles levélbül a Vispánhoz mely Íratott tudom, hogy Poroszlón egy nap 25 ember esett el, 81 beteg közül. Mind ezek a midőn a jó Isten elhárittya rólunk a veszedelemét hitelesebben kiféjtődzenek, ha az Isteni Gondviselés életemnek kedvez majd környü - állásosán amint lehet a törtenendőket megírom. Ha pedig én is áldozat lennék, mert én is az jó Isten kezébe vagyok, legyen szent tetszése. Megnyugodva sz. akarattyá­28

Next

/
Thumbnails
Contents