Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Bozó Gyula: 1956 egyetemista szemmel

Balról jöttek, a Duna felől, az Erzsébet-híd roncspillére alól bújtak elő. Egészen lezseren, lazán, s hanyagul cigarettázva vonult át a téren a nyolc civil ruhás fegyveres. Élükön az ismert színész alakját vélte felfedezni, azét, aki az előző nap kétszer is fellépett a tömeg előtt. De az is lehetséges, hogy tévedett. Valamivel később - déli 12 óra körül - figyelmük az épület ellenkező oldalára terelődött. Mivel a város belseje felől egyre erősödő fegyverropogás, ágyúzás hangjai jutottak el hozzájuk. Átsiettek rögvest az épület másik szárnyába, felrohantak a negyedik emeletre, majd a padlásra, hogy jobban lássanak. Megdöbbentő jelenetek nem túl távol tőlük. Valóságos utcai harc a főváros központjában, az. Astoria Szálló környékén. T-34-es és talán T-54es harckocsik faroltak, forgolódtak, és tüzeltek. A környező házakat lőtték, ahonnan sorozatlövésekkel válaszoltak nekik. Utcai harcok, csata. A háború óta először Budapesten. * Hosszan tartó csend, némaság, és megmagyarázhatatlan érzések. Másfél óra múlva az ütközet színhelyére mentek. Hogy lássák, amit látni akarnak. Látták. Látták a beomlott épületeket, a tátongó lyukakat két emeletnyi magasságban. * A Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán, egy csenevész fa tövében halott feküdt. Személyi igazolványa kinyitva a mellén, el lehetett olvasni az adatokat: „Született Budapesten, 1928-ban". Első halott, amelyet a háború óta látott. * Egy másik áldozat az ELTE Zrínyi Ilona Leánykollégiumának zöldre festett kapubejárata előtt. Nem nézte meg, agyába nem fért bele több halál. Ki fogja eltemetni őket? Ekkor már újra sokan voltak az utcán. * Társaival haza a kollégiumba. Társaival, akiknek körében napjait töltötte, akik alapjában véve jó fiúk voltak. Egyszerűek voltak, minden különösebb adottság nélkül, valamennyien olvasottak, műveltek. Némelyikük gépies, magolós típus, de nagyvonalú, sőt lezser, hanyag magatartású is akadt közöttük. Megelőzően valamennyien falun, illetve kisvárosban élték életüket. Valamennyien tudták, mi a mezei munka, az aratás, a marokszedés, a keresztrakás. S csak az állandóan fütyörészgető F. M. dohányzott közülük. * Azelőtt is együtt, most is együtt. Mint a földrengés idején, mikor ez év január 12-én megmozdult alattuk a föld, s mikor a dunaharaszti romokat mentek együtt eltakarítani. Önként és jókedvvel. Vagy a júliusi katonáskodásuk alkalmával Kecskeméten, vagy alig egy hónapja, mikor Molnár Józseftanársegéd szervezésével Baja környékére indultak, hogy segítséget nyújtsanak a bajbajutottaknak, az árvízkárosultaknak. * Összetartott kis csapatuk, kétségkívül összetartott. Nem szorongatták ugyan naponta egymás kezét, nem mondtak egymásnak hízelgő szavakat, nem mosolyogtak állandóan egymásra, s mégis. Érezni lehetett, a köteléket - különösen ezekben a napokban. 190