Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Közlemények - Soltiné Késmárky Dóra, Késmárky Mátyás, Késmárky István: A Nógrád megyei Késmárky család krónikája

JEGYZETEK i. Az OL H7 1848 133. sz. irata is erre a családra vonatkozik. ii. A szerző is beismeri, hogy nem tud mit kezdeni az általa is ismert sükösdi adatokkal. iii. Kempelen téved a címeres nemeslevél dátumát és Nógrád megyei, valamint Szepes megyei kihir­detését illetően is (előbbihez kölcsönvette a K. Albert féle, utóbbihoz a Kézmárszky György fé­le adatokat). Ugyancsak téved, hogy János nemességszerző utódjai Nógrád megyéből származ­tak volna el Pozsony megyébe. Helyesen hivatkozik viszont a család 1820-as és 1885-ös nemes­ségigazolásaira, de az előbbi tartalmát biztosan nem ismerte, mert abban - pontosabban az ab­ba betétként bemásolt 1755-ös Pozsony megyei bizonyságlevélben - világosan le vannak írva a család korai generációi. iv. Az Országos Levéltárban sikerült megtalálni késmárki Késmárky Zsigmond berhidai és gutori földbirtokos egyik leszármazottjának, Revisnyei Reviczky Irmine-nek az ősfa igazolását, a Titkár­ság I. 261/1893 számú ügyirat csomagjában. Szerinte ők a Trompler Késmárky családból ered­nek! A tájékozatlanság meglepő, de bizonyos, hogy az igazolást kiadó Belügyminisztérium is fe­lületesen járt el, csupán azt kifogásolta, hogy az anyakönyvben szereplő „nemes úr" megjelölés a keresztelő pap magánvéleménye... v. Egy lehetséges magyarázat: A Bács-Bodrog megyei ág „ősanyja" (Osgyány Ágnes), aki valószí­nűleg jóval fiatalabb volt első férjénél, két fiával hamar megözvegyülhetett. Az 1841-es nemesi összeírásban Késmárky István - tehát egy második férj - özvegyeként szerepel (Dudás [5, 6J). Ennek az Istvánnak a kiléte egyelőre bizonytalan. Az általunk ismert három lehetséges személy valószínűségi sorrendben a következő: (1) az első férj Lőrinc István nevű öccse („ellene" szól, hogy 1777-ben bátyjaival együtt az ő nemességét nem igazolták, talán akkor már nem élt). (2) K Andrásnak a családfa első oldalán található egyik dédunokája. (3) késmárki Késmárky János ne­mességszerző Berhidáról elszármazott dédunokája (róla csupán annyit tudunk, hogy 1755 előtt született egy másik Késmárky családból). Ez utóbbi esetben érthető lenne, hogy nevelőapjuk tisz­teletére a fiúk a berhidai előnevet kezdték használni. vi. Valószínűbb, hogy a név csupán a származási helyet jelöli. vii. Valószínű, hogy a Jakus Lajos által is [8] idézett, 1690-ből származó, Szécsény várának 1663 előtti állapotátvizsgáló tanúkihallgatási anyag (Forgách családi levéltár, OL, P 287, 11. es. C Nr. 19) erre vonatkozóan szintén pontos adatokat tartalmaz: „... Haller famíliának [György, Sámu­el földesurak] fél híján huszonegy esztendeig volt... néhai Késmárky Albert deák tiszttartója." „... Albert deák idejében az új szőlőktől fogva az úsztató felé az ivó kútig szántottak Haller famí­lia részirül ... Ugyan ott az ivó kút mellett volt egy füves kerté, s ugyan azon füves kert mellett volt gyümölcsöskert. Az ivó kúton felül ismét... Géczy Gábor úr majorja s ... [Késmárky tiszt­tartó] majorja. ... Ezeknek szomszédságban volt egy pajtás kerté is." [Ha Nagy Iván adata pon­tos, akkor Albert nem sokkal 1663 előtt „igazolhatott át" Lónyay Annához. Megjegyzendő még, hogy Szécsény várát 1663-ban a törökök (1552-1593 után) másodszor is elfoglalták húsz évre, ami az ottani magyar lakosok sorsát alapvetően befolyásolhatta...] 777

Next

/
Thumbnails
Contents