Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

típusa alakulhatott ki. A geokémiai adatok jó egyezést mutatnak az üledék litofaciológiai és szedimentológiai vizsgálatának eredményeivel. Ezek alapján valószínűsíthetjük, hogy a területen savanyú pH-n podzolos talaj kialakulása zajlott a pleisztocén végének hidegebb klímája idején. Szoros korreláció mutatkozik a fentebb felsorolt elemek és a szervetlen anyagtartalom között, ami instabil, gyorsan erodálódó vízgyűjtőrendszerre utal. Az erózió elsősorban a fizikai málláson (aprózódáson) átesett alapkőzetszemcséket szállította a tóba. Megközelítőleg 10.000-9.000 cal BP évek között egy igen erőteljes geokémiai változás történt a tó üledékgyűjtő rendszerében. Előbb a Sr és Ba elemeknek, majd a vasnak, a mangánnak és foszfornak alakult ki egy igen erőteljes maximuma az üledékben. Ez a szint megegyezik az égés miatt fekete színű, vasas, vivianitos kiválásokat tartalmazó talajfolyás szintjével. Ez az igen különleges kémiai összetétel összefüggést mutathat a területen történt pH- és talajváltozással, bár a legújabb planetológiai és csillagászati vizsgálatok alapján felvetődik a lehetősége annak, hogy extraterresztriális eseményt (pl. meteoritzáport) tükröz. Ismeretes, hogy a terület kavicsanyagában található csillámpalák, muszkovit és biotit ásványok is tartalmaznak bizonyos mennyiségű báriumot és stronciumot. A keleméri Kis-Mohos tó üledékeinek geokémiai vizsgálata viszont azt jelzi, hogy ez a két elem nem alapkőzet jellegű, hiszen koncentrációjuk független az üledék hamutartalmától. Nagy valószínűséggel mindkét elem oldat formájában került a tó vizébe, majd az üledékbe. Ugyanakkor a talajból bizonyos növények, elsősorban a lucfenyő (Picea abies) és az erdei fenyő (Pinus silvestris) sokkal nagyobb mennyiségben veszik fel és koncentrálják leveleikben a Sr-ot és a Ba-ot. A réteg elhelyezkedése a pleisztocén és a holocén határán található, ezért feltételezzük, hogy a globális felmelegedés hatására - amelynek során az átlagos évi és a júliusi középhőmérséklet mintegy 7-9 °C-t emelkedett 15.000 és 9.000 BP évek között - a Kárpát-medencében kialakuló lokális és regionális környezetváltozás során jött létre ez a speciális elemösszetétel, és összefüggést mutat a kialakulása a következőkben tárgyalt növényzeti változással is. A stroncium és bárium csúcsot vas, mangán és foszfát koncentráció maximuma követi megközelítőleg 9.200-9.000 cal BP évek között. Ezeknek az elemeknek az üledékgyűjtőben való felhalmozódása többféle mechanizmussal is elképzelhető, mert anaerob viszonyok között mikroorganizmusok elektronakceptorként használhatják a Mn- és Fe-ionokat, míg a tűlevelű növényzet alatt képződő talajok esetében a savanyú tűlevelű avartakaró kialakulása miatt fellépő pH-csökkenés és a képződő savanyú huminsavak megnövelik a vas és a mangán mobilitását. A talajokban vas- és mangánfoszfátok jelenhetnek meg, de szorpcióval is kötődhet a foszfát Feés Mn-oxidok, oxohidrátok felületéhez. Az üledékgyűjtőben jelentős mennyiségű Ca halmozódott fel 8.800 BP évtől kezdődően. Mivel a vízgyűjtő területén található alapkőzet karbonátban szegény, így az üledékgyűjtő környezetének kőzete kalciumforrás nem lehetett. A lombosfák avarja nagy mennyiségű kalciumot tartalmaz, mely a csapadékvízzel könnyen kimosódik. Ugyanakkor a tűlevélből kialakult avar Ca-tartalma minimális. A következő lépésben bemutatásra kerülő pollenvizsgálatok jól mutatják, hogy mintegy 9.500-9.000 cal BP éve, a tűlevelű erdőt felváltó lombos erdő kialakulásával egyidőben emelkedik meg az üledékgyűjtő kalciumtartalma, bár az itt létrejött alacsony pH következtében a Ca nem karbonát formájában halmozódott fel, mint síkláp területeinken (Nyírség, Sárrét, stb.), hanem az üledékgyűjtő medrében kialakuló tőzegmoha szervesanyagához kötődött. A globális éghajlati változás hatására az üledékgyűjtő környezetében növényzeti, talajtani, kémiai átalakulás tapasztalható. A kémiai változás a podzolos talaj kevésbé mállott szemcséinek feldúsulásától, a Ba, Se kiválásán, a Fe, Mn és a P kicsapódásán keresztül egészen a Ca mennyiségének növekedéséig tartott. -78-