Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

7. ábra A tokaji Kopasz-hegy paleoökológiai viszonyai 18.000-16.000 BP évek között 1. Vestia turgida lelőhelyek; 2. ecoton élőhelyet kedvelő (nyílt és zárt terület határán élő) fajok aránya; 3. erdei fajok aránya; 4. közép-európai erdőlakó fajok aránya > 30%; 5. közép-európai erdőlakó fajok aránya 20-30%; 6. közép-európai erdőlakó fajok aránya < 20% A faunaösszetétel alapján a relatíve enyhébb, hűvös, de nem hideg, ugyanakkor csapadékos éghajlaton, párás környezetben beerdősülés indulhatott meg a területen. Ebben az ökológiailag kedvező periódusban a Kopasz-hegy egyik ÉK-i lávagerincén (Kereszt-hegyen) kialakult - anthrakotómiai és kvartermalakológiai elemzések alapján rekonstruált (SÜMEGI 1996, SÜMEGI et al. 1998, WILLIS et al. 1995) -vegyes lombozatú erdőrefugium foltból kiáramlottak az erdei fajok, követve az egykori erdei környezet kiterjedését (7. ábra). Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a területen egy olyan fluktuációs övezet jött létre a pleisztocén végi erdőrefugium körül, ahol a ciklikusan kialakuló, klimatikusan kedvező körülmények között a -74-