Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Petőfi „ismeretlen” műve: A Salgó

mészetleírásban), Lenau (több párhuzamos hellyel), Shakespeare (III. Richárd - a meggyilkolt férj fölötti asszonyhódítás), Shelley (Epipsychon - Kompolti Dávid szerelmi vallomása ) motívumszintig lebontott hatásával. Fekete Sándor az idősebb Dumas hatását vélte felfedezni az igazságszolgáltatás nélküli befejezésben (Petőfi romantikájának forrásai, Bp. 1972. Irodalomtörténeti Füzetek 77. 100. és 103.). Mindez együttesen sem elegendő azonban a Salgó jobb megértéséhez, még Berze Nagy János észrevételeinek állandó érvényesítésével sem; az elbeszélő költemény akár változatlanul „ismeretlen" maradhatna. Úgy véljük, a Salgó esetében a megoldás kulcsa abban rejlik, hogy Petőfi az általa színészként megismert romantikus dramaturgia idealkalmazásával tudott hatásos, erőteljes cselekményt formálni, amelynek gerincét ily módon „nagyjelenetek" alkották. A virtuális I. felvonás 1. képe a tanácskozás: Kompolti Péter, a haramiává züllött várúr két fiával, Dáviddal és Jobbal kitűzi magának a következő célpontot, Gedővárt. A 2. jelenet maga a rajtaütés, amely azonban egy idilli, de ugyancsak színpadias mozzanattal indul: Gedő Simon virrasztásának (közvetlenül) és Perenna imájának (férje lelki békéjét kívánva, közvetetten) egyaránt a haza állapota a témája és a tétje. A szópárbajt (a betörő Kompoltiakkal) tényleges összecsapás követi Gedő Simon és Kompolti Jób között, az előbbi elestével és Perenna elrablásával. Függöny. A részletek is teátrálisak, szerzői utasításra emlékeztetők. „Vagy szavaimban tán kételkedel? / lm hát tekints ki!/" -érzékelteti a túlerőt és közli avar elfoglalását Kompolti Péter. (128-129. sor). Akövetkező „felvonásig" mindössze 25 sornyi az átkötés, de ez is dramatikus: a zsákmánnyal hazatérők képe mint a hajnácskői várőr éjféli látomása elevenedik meg előttünk. (Ezzel a topografizálással teljessé vált az 1845-ben felkeresett várak „beépítése" a cselekménybe: Somoskő és Fülek elpusztítása már megelőzően felkerült a Kompoltiak bűnlajstromára.) A „II. felvonás" hasonló felépítésű: Dávid merengése az alélt asszony fölött, Perenna zavart ébredése, majd - a főkonfliktus! - a két testvér vitája az élő zsákmányon és az apa közbeavatkozása, ami nemcsak a testvérharc késleltetése, hanem egyszersmind bejelentése igényének Perennára. Ismét „nagyjelenetek", felvonászáró végszóval: „Ki mer moccanni és morogni, hogyha / Kompolti Péter ezt kiáltja: csitt!" (370-371. sor) Az újabb átkötés remek példája a megszüntetve megőrzés tendenciájának. A gyorsulni induló eseményeket - költői közbeszólás gyanánt - egy valóságos Fe//?ó'A;-epigramma szakítja meg: „Miből teremte isten a szivet? / Hogy annyi bútól, kíntól sem hasad meg, / Amennyi érte a szegény Perennát." (372-374. sor) A „III. felvonás" három rövid jelenet: költői elbeszélés, Perenna hiábavaló tűnődése szabadulása és bosszúja módozatairól ( egy monológ lélektani hullámzásának felvázolásával), ezt Kompolti Péter házassági szándékának bejelentése és Perenna vészjósló beleegyezése követi, azt pedig a Dávid-Perenna jelenet, Dávid újbóli vallomásával és az asszony feltételével: „A tiéd leszek, ha/Apádat és öcsédet megölöd." (416-417. sor) Az átkötő 17 sor (417-432. sor) újabb Felhők-айгаЪ a szerelem hatalmáról: „Mindenható vagy ... angyallá az embert, /Az angyalt ördöggé, az ördögöt / Emberré könnyen átváltoztatod... „ (432-434. sor). Nemcsak szerelemfilozofálást olvashatunk itt, hanem megkapjuk mindannak a lélektani metamorfózisnak a rövid összefoglalását (a drámai csúcspont előtt), amely eddig a cselekményt formálta. Perennából a boldog, szerelmi házasság formált angyalt, a bosszú terve ördögöt, a rabló Dávidból a szerelem csinált embert. A „IV. felvonás" a két nyíltszíni gyilkosságé (ezt egyébként színpadon a korabeli cenzúra aligha engedte volna megjeleníteni), az örülésig fokozódó lelkifurdalásé, végül Perenna szobá-63-