Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

- Hát, apám, egy egész világot láttam mostan. Hazamentek, már akkor a kis kunyhó helyén palota vót. A Tél Tündére palotát varázsolt, mindent, ennivalót, innivalót. Megcsókolta az asszony örömmel, kizokogta az urán magát... -Fiam, olyan furcsa színű vagy, nem olyan vagy, mint vótál.Hunnan vetted azt a szép ruhát? - Adta a Tél Tündére. - Hát, fiam - aszongya - nagyon sajnos, álmot láttam az éccaka. Most a bekövetkező téllel el kell hogy indulj, megkeresd a Tél Tündért! - De hova, anyám? - Mindegy fiam, de ha nem indulsz el az első tél bejövetelivel, az első nappal, a hóeséssel meg fogsz halni. Telt, múlt az idő, a fiú kiült, mindig kiment oda, ahol a palota vót. Nagyon szép palota, a jányé. Az üvéké megvót, de a Tündérpalota nem vót meg, a Tél Tündéré. Aszongya - hát ez eltűnt. Járkált ott a fiú, járkált. Nagy szomorúan leült egy fa tövibe. Leült a fa tövibe, gondolkozott, tudta, hogy három napon belül beköszönt a tél. - Na, kedves anyám, készíts útravalót, elindulok! Az asszony a tejivei gyúrt háron pogácsát: - Na fiam, ez neked három évig elég. Eridj fiam, ha tudsz, menjél, mert itt halsz meg, ha el nem indulsz! Elindult a fiú. Menni, mendegélni, erdőkön, mezőkön, ligeteken, roppant nagy térségeken, királyi városokon, és mindenfele, amerre csak ment, mindenütt arany pusztaság, arany hideg, tél fogadta. Mennél jobban ment be az időbe, annál jobban ment bele a télbe. Na, mán látta, hogy jégcsapok vannak, erdők jéggé fagyva, erdők teljesen széjjel fagyva, paloták széjjel mállva a hidegtől. Megfagyva az emberek. Ez valakinek a bosszúja! Megyen-megyen, egy nagy, hatalmas jégpalotát talál. Olyan emberek vannak benne, mint a jégemberek. Asszonyok, dolgoznak, sürögnek-forognak. - Szerencsés jónapot, Hóvirág, de jó, hogy jössz már! Te ászt elviszed most már a telet rólunk. Mi járatban vagy? - Keresem a Tél Királynőt. - Esetleg hacsak a Jégország királya nem tudja neked megmondani. Eridj be! Há, mikor bement, olyan hideg vót, hogy a fiú didergett. Mikor felmegy egy nagy-nagy terembe, fent ül egy király, de tiszta zúzmara, tiszta jégcsap a szakálla. De úgy látta a fiú, hogy ez az egész király jégből áll, meg a palota is. - Szerencsés jónapot kedves, felséges királyatyám! - Isten hozott, Isten hozott, te más országbéli fiú! Ű nem tudta, hogy ez Hóvirág. - Ugyan, ugyan mi járatban vagy, mikor erdőt, mezőt, farkasokat, mindenkit elpusztítottak. Te hogy nem tudtál elpusztulni? - Hát, - aszongya - nem volt hozzá erő, de nem is lesz! - Kit keresel? - Hát - aszongya - Tél Királynak a lányát. - Ha-ha-ha, - ahogy kacagott a király, úgy repedeztek a falak, a fagy meg a jegek hulltak lefele csörömpölve. - Az én lányomat keresed? - Hát a te lányod az? - Igen, milyen szempontból keresed? - Nem adtam neki a szívemet, oszt megharagudott rám. - A te szíved forró és tüzes, de az övé jég, csak mostanába beszéli mindig, hogy meleget érez a szíve táján. - Köller, szobalány, ordinánc! Hozzátok be a jányomat! Hozták. Tiszta, tiszta jégvirág, jégcsap volt neki a mirtusza. Szíp ruhába, menyasszonyi ruhába, koszorúval, jégkoszorúval megjelenik. -56-