Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

gyományairól igen keveset tudunk, legutóbb SZENDREI Eszter publikált fontos, a törökkorhoz kapcsolódó népmondai adatokat.*

9

) Lakóinak mintegy tizedrésze, ezer-ezerkettőszáz fő cigány nemzetiségű. LAKATOS János mesemondó e cigány kisközösségnek ma is - hetven éves korán túl - megbecsült tagja. írásunk terjedelmi korlátai okán jellemzésünk pályaképének csak egyes - mondhatni - önkényesen kiragadott elemeit tárja az olvasó elé. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy mesemondónk a cigány anyanyelvűek közé tartozik, s jól beszéli anyanyelvét.

(K)

) Meséinek nyelve azonban az anyanyelvénél jóval gazdagabb szókincsű, adatközlőnk által választékosabban beszélt magyar. Mesemondónkat korábban - elmondása alapján -vajdájukként tisztelték, s több vonatkozásban is vezető szerepet töltött be. Komoly tekintélyt szerzett magának azzal, hogy - amint önmagát előszeretettel be szokta mutatni - „függetlenített brigádvezető-fővállalkozóként" idénymunkák vállalásával, munkaerő-közvetítéssel évről-évre érdemi jövedelemhez juttatta az általa irányított cigányokat. Kapálást és betakarítást egyaránt vállaltak. Az elmúlt évtizedekben több Békés megyei mezőgazdasági nagyüzem számíthatott a leleményes és kitűnően szervező Lakatos Jánosra és megbízható cigány munkacsapatára. A rendszerváltozást követően tagja lett a város képviselő-testületének is, azonban ebbéli megbízatását visszaadta, hogy családját némiképp kárpótolhassa a korábbi évtizedek gyakori távollétei miatt. Nemzetisége érdekeit továbbra sem tévesztve szem elől, ma is jó kapcsolatokat ápol a város vezetésével. A mesékkel és mesemondással kornádi közvetítéssel, legénykorában kezdett el megismerkedni.*

1 !) Első meséit egy Komádiból Sarkadra nősült kosárfonótól, CIRUCZA János mesemondótól tanulta meg, aki képes volt repertoárját szerkesztéssel felfrissítve ébren tartani hallgatósága figyelmét.(

12

> Miben állott e tudás? Lakatos János megfigyelte, hogy Ciruczának elég volt kimennie az udvarra, ott szétnéznie, s máris „vadonatúj" mesével folytathatta a műsorát". Másik átadója KOPPÓ József, úgyszintén kornádi származású, de cigány nemzetiségű, Lakatosnál szintén jóval idősebb férfi, foglalkozására nézve prímás volt. Adatközlőnk így minősíti - tudásban rövid idő alatt túlszárnyalt - mesterét, Ciruczát, s másik, fiatalabb tanítóját, Koppó Józsefet: „- Komádiba vót, világhírű mesetanár vót... (Én is szerkesztek, majd meg fogja látni!!!) Hát meghallottuk, hogy Cirucza Jani jó mesés, világhírű mesés. De űtet is lekonyítottam én egy év alatt, űtet is, meg Koppot is. Aztán űk jöttek énhozzám." Korántsem lebecsülő ez az értékelés, a mesemondó-szerkesztő individuum sokkal inkább saját tehetségének kidomborítására jelöli meg a mester és tanítvány versengését eldöntő egy éves időszakot. Jellemző, hogy máig pontosan emlékszik mesterei repertoárjának fontosabb darabjaira, cím szerint is, de azt is pontosan számon tartja, saját mesekészletének mely részei átvételek, s melyek saját szerkesztésű alkotásai. A gyűjtés folyamán több alkalommal is előfordult, hogy Jani bácsi, népszerűbb, általa is szívesebben fogadott nevén: Jaffi, a vasútállomásról jövet frissen szerkesztett mesét mondott magnetofonra. Az „igazi" mesemondó szerinte az, aki - miként ő maga - szerkeszteni is tud. Értelmezésünk szerint a „szerkesztés" a zenei improvizációhoz hasonlítható eljárás: adott szerkezetre épülnek a fantázia szülte új elemek. A közösséget szórakoztató hagyományközvetítők díjazása sokáig kívül rekedt a vizsgálódás körén, főként szórványadatokat ismer a kutatás. Magunk egy deszki szerb énekmondónk -50-