Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Gál Erika–Hír János–Kessler Eugén–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: A Mátraszőlős 1. lelőhely középső miocén ősmaradványai (Rövid szinopszis)

Ugyancsak mindkét réteg körülbelül 15-20 fokkal dől DK-i irányba. A terepi munkák során a kovaföldes iszapból kb. 1 tonna tömegű mintát vettünk, míg a zöld agyagból kb. 600 kg- ot. A mátraszőlősi lelőhelyek elhelyezkeése az útbevágásban a kápolnához és egymáshoz képest A puhatestű fauna vizsgálata és előzetes értékelése (KÓKAY J.) A bemutatott puhatesűfauna jegyzékében 19 taxont sorolok fel. Az együttes egyértelműen édesvizi (tavi) eredetre utal. (A zöld és a sárga réteg faunái lényegileg azonosak.) A leletegyüttesben 7 faj szárazföldi, a többi édesvizi. Leggyakoribbak az apró tányércsigák, a Gyraulus-ok, melyeknek viszonylag nagy termete melegebb vizi környezetet tételez fel. A hazai miocénből újdonságnak számító Nesovitrea (Perpolita) boettgeriana alakot az Alpok északi előteréből, bádeninek megfelelő korú rétegekből írták le. Ugyancsak újdonság a Cecilioides aciculella faj, mely az európai közép- és felső-miocénben fordul elő. A Mátraszőlős 1. lelőhely szelvénye A G. t. denudatus alak a híres steinheimi (felső-bádeni-szarmatának megfelelő korú) rétegekből ismert és a várpalotai szarmatából is előkerült. Ez a G. t. kleini alakból dugóhúzószerűen kicsavarodott forma. A mátraszőlősi faunában a kicsavarodás kezdeti stádiumára utaló két példányt találtam. Ennek a köztes formának a megjelenése is jól beillik a felső-bádeni kor valószínűsítésébe. A többi felismert taxon nagyobb vertikális elterjedésű és együttesen a felső-bádeni, szarmata korra utaló (KÓKAY, 1998). Eddigi vizsgálataim végkövetkeztetése tehát az, hogy a feltárt mátraszőlősi képződményeket leghelyesebb a felső-bádeni korszakba sorolnunk. -43-