Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Gál Erika–Hír János–Kessler Eugén–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: A Mátraszőlős 1. lelőhely középső miocén ősmaradványai (Rövid szinopszis)

XXIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1999 A Mátraszőlős 1. lelőhely, középső miocén ősmaradványai (Rövid szinopszis) Gál Erika, Hír János, Kessler Eugén, Kókay József, Mészáros Lukács, Venczel Márton Mátraszőlős község és környéke a magyar földtani és őslénytani szakirodalomban több szempontból is jól ismert. Elsősorban a falu fölött elhelyezkedő és évtizedeken át müveit „Fehérkőbánya" révén, melynek impozáns méretű külfejtésének alsó bádeni korú lajtamészkövéből több kutató is gyűjtött és publikált tengeri ősmaradványokat (CSEPREGHYNÉ - MEZNERICS 1954, VITÁLIS 1915, 1942, VADÁSZ 1915). A Függő-kő sziklaereszéből JÁNOSSY -KORDOS -KROLOPP (1983) gazdag felső pleisztocén és holocén gerincesfaunát, valamint puhatestűanyagot írtak le. Ugyanakkor a község határában legnagyobb területen térképezett „szárazulati szarmata" üledékek ősmaradványaival jóformán senki sem foglalkozott. Ezért irányítottuk figyelmünket erre a képződményre, melyet HÁMOR, 1985 Sajóvölgyi Formáció néven irt le. Előzetes vizsgálatainkat a Rákóczi-kápolna alatti útbevágásban folytattuk 1995 -óta (1., 2. ábra) A Mátraszőlős 1. lelőhelyet pontosan azonosítani és alapos kutatásra érdemes voltát igazolni 1988 kora tavaszán sikerült. Ennek az évnek a nyarán Mátraszőlősön rendeztük meg a Pásztói Múzeum őslénytani kutatótáborát, ahol középiskolás diákok segítségével, mintegy 1600 kg tömegű üledéket gyűjtöttünk be és iszapoltunk. Az iszapolás 0,6 mm finomságú ipari szitaszövetből készített rostarendszer és szivattyú segítségével folyt. A kimosott üledék válogatása 1998 -99 telén zajlott és jórészt Maksó Éva és Brunda Tibor, a Pásztói Múzeum dolgozói végezték. 1999 tavaszán 45 m-re az 1. lelőhelytől egy újabb csonttartalmú rétegeket sikerült felderítenünk (Mátraszőlős 2.) (2. ábra), melynek anyagát most, 1999 őszén iszapoljuk és válogatjuk. Jelen munkánk keretében csak az 1. lelőhely anyagával kívánunk foglalkozni. A KeletiCserhát miocén szárazulati üledékeinek vizsgálatára irányuló erőfeszítéseinket 1999-től az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram is támogatja a T 029148 sz. project keretében. Az 1. lelőhely szelvényében (3. ábra) az okkersárga kovaföldes iszap az, amelyben már a terepen felismerhető a csigák tömege. A csontmaradványok csak iszapolással tehetők láthatóvá. Az alatta fekvő zöld agyag valamelyest kevésbé gazdag ősmaradványokban, de azok megtartási állapota ugyanakkor jobb. Mindkét rétegben helyenként kisebb gipszgumók is előfordulnak. -41-