Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Balogh Zoltán: Egy losonci vaskereskedő útja az önállósodásig

Az első hónapok, hetek nehézségeit tovább fokozta a korán beköszöntött rendkívül hideg, kemény tél. „Többnyire olyan rossz idők jártak, hogy akinek csak múlhatlan szüksége nem volt, ki nem bújt a szobából. Fennakadt minduntalan az országúti közlekedés, egész télen át megyeileg kirendelt úrbéresek lapátolták az országútról a havat; mégis megtörtént, hogy a Veszprémből Palotáig jövő posta legény lovastól együtt a hófúvatagban megfagyva találtatott. Peremartonban az ordinánt huszár lovastól fagyott meg a 3/4 órai út közben. Palotán az ürgevárosnak nevezett utca több napig annyira behavaztatott, hogy a megfagyott hó és házak tetején jártak." Ráadásul mindennapi teendői is szaporodtak: az esti kapuzárás is az ő feladata lett. A nagy hidegben nyitáskor és záráskor is fel kellett vágni a megfagyott havat. A perceken át tartó fáradságos művelet után pedig gémberedett tagokkal bemenni a jéghideg, félig nyitott, szűk boltba, ahol ki-bejárt a hideg bakonyi szél, deákos ruhájában, nyárias, rossz csizmájában majd megvette az isten hidege. Mindez annyira elkedvetlenítette, hogy legszívesebben hazaszökött volna, ha nem félt volna a hidegtől. Az 1829. évi kemény tél tartogatott még egy kellemetlen esetet számára. Karácsony másnapján reggel a tomboló hóviharban is el kellett mennie a pékhez zsemléért, amikor haza felé tartva a feltámadt szélvihar lekapta kezéről a zsemléskosarat és elsodorta ruhájával és sapkájával együtt. A kosár és ruházata keresésére indult fiú talán meg is fagyott volna a -30 °C hidegben, ha egy véletlenül arra járó huszárfőhadnagy nem küldi haza, hogy ő megkeresi a kosarat, ruháját és elviszi azt Czóbelékhoz. A hosszú, 1830 április végéig tartó kemény tél miatt, amelyre nézve „a Veszprém megyében kebelezett Rátót községről olyan adoma keletkezett, hogy a vármegyéhez folyamodtak, hogy ezen telet egynek el nem fogadják; hanem eszközölje ki, hogy kettőbe számíttassék", csak május havában indult meg a szokásos vásározás. Ezt megelőzően fel kellett tölteni a készleteket és a megérkezett szerszámokat: ásót, kapát, kaszát, sarlót a padlásra felcipelni. Kora tavasztól késő őszig a megszokott útvonalat járta be kereste fel főnöke a búcsúkat, országos vásárokat. A kereskedő tanulónak fel kellett vérteznie magát a vásárra való felkészítés műveleteinek ismeretével is. El kellett sajátítania, hogyan kell a rongyokba göngyölt s ládákba csomagolt sorszámokat, a serpenyős kosarat biztonságosan elhelyezni a kocsin, mert ezek szabályozzák a többi holmi rakodását. Hogyan kell a kocsit legyekényezni, hogy a beázást elkerüljék. Végül következett a 2 napot is igénybe vevő vásári előkészületek utolsó feladata, a sátorfák felrakása a kocsi jobb és bal oldalába. Amint elkészültek, már indultak is aszerint, hogy a vásárhelyre időben érjenek, néha kora reggel vagy késő este is. A segédek a hátsó nagy ládán, a tanuló a kocsissal az első kisebb ládán foglaltak helyet. Az utazást még a ládákra terített ponyvák, pokrócok sem tették kellemessé, sebesebb hajtás esetén a kocsis ülés majd ki rázta Ádám lelkét, sőt mindkét oldala bedagadt. Az állomások, ahol etetni kellett, már ki voltak jelölve. A közbeeső csárdákban a debreceni szőrtarisznyában magukkal vitt sonkát, kenyeret ették, közös kulacsukba 4 váltó krajcáros bort mérettek. A vásárhelyre érve elfoglalták kijelölt helyüket és már ki sem tudtak rakodni, máris megrohanta a vevők hada sátrukat. „Mert noha járt ugyan azon vásárokra sok más vasárus is Veszprém, Ürög /Ireg/, Simontornya, Kaposvár, sőt számos kovács is felkapta a szálvas, kapa, kaszával való kereskedést úgy hogy két hosszú sora képződött a vasárusoknak; de a palotai vasáru volt mindenütt a lekeresettebb." A szaküzletek között a vaskereskedés igényelte a legtöbb tanulmányt. A gyakorlati dolgokban való jártasság megszerzése után a hosszú téli estéken az üzlet elméleti rejtelmeibe nyert bevezetést mestere, a főnök öccse által. Czóbel Dániel a jónevű pesti Sebastiani cégtől 1830 ta-30-