Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Horváth István: Történelmi személyiség – irodalmi alak. Jókai Mór Rab Ráby (1879) regényének nógrádi vonatkozásai

nyeit megismerve a realista kompromisszumképes személyiség a korban hasznos törekvését látom, és pozitívumként értékelem. Családjának mindennapjai a szenvedés jelenlétében, az aggódó szeretet légkörében peregtek le. Rövid együttélés után meghalt - 1788-ban - felesége. Újabb házasságából viszonylag későn született egyetlen lánya: Karolina. A korosodó és elfoglalt közember a gyermek irányában megmutatkozó túlzott aggodalma érthető és elfogadható. Hasonlóan féltő gondoskodás vezérelte - árvaságukból következően - lánytestvére sorsának figyelemmel kísérésében is. Ez a bajoktól óvó, féltő magatartás karaktere alapvető meghatározója lett: félteni kellett családját, a kisebbségben is belső ellentétekkel szabdalt egyházát, óvni kellett osztályát, a köznemességet, akikhez tartozott, és akiket a jövő Magyarország vezető erejének politikai letéteményesének tekintett, és vigyáznia kellet saját sorsát is. Mindez éppen elegendő ok volt arra, hogy nem politikai, hanem megélhetési kérdésekben képes legyen egyességre jutni az ellenérdekelt féllel is, a Habsburg uralkodókkal. Némelyiknek nagyrabecsülését is kivívta. Ócsai Balogh alakja Rab Ráby önéletírásában A csehországi kisnemesi család sarja Ráby Mátyás Pozsonyban született 1752-ben. A hétszemélyes tábla joggyakornokaként ismerkedett meg II. Józseffel, és annak feltétlen híve lett. 1784-ben feljelentette a szentendrei hivatalnokokat, aminek következtében 1786-ban letartóztatták, halálra, majd örökös kényszermunkára ítélték. 1789-ben a császár fellépésére kiszabadult, és tovább folytatta elkeseredett harcát a vármegyék és a kormányszékek korrupciója ellen. II. József halála után kérvényeit az udvar elutasította, és Németországba menekülését követően Franciaországban sorsa ismeretlenné vált. Német nyelven kiadott önéletírása sok tekintetben a kor gondokodásának lényegét árulta el. <

3

> Ócsai Balogh Pétert - aki akkor már Nógrád alispánja volt - 1785-ben 37 évesen nevezték ki a megközelítőleg hasonló életkorú Ráby Mátyás panaszának, ügyének kivizsgálására. Ráby az önéletírásában többször is felidézte Balogh alakját, és tevékenységét minősítette is. Ráby szerint már a kinevezése körül is adódtak gondok. „Muslay Gábor, Pest megye helyettes alispánja oly gyalázatos módon bele volt keverve {ez ügyekbe - H.I.}, s a császár kifejezett parancsa értelmében biztosul igazságszerető és teljesen pártatlan embert kértem a politikai hatóságtól. Erre Nógrád megye második alispánját, Balogh Pétert nevezték ki Muslay helyett." № Balogh szeptember 29-én érkezett Szentendrére, és azt mondta Rábynak. „Mivel császári-királyi Apostoli Őfelsége parancsára, mint delegált királyi biztos, azt a megbízást kapta, hogy feljelentésemet a szentedreiek és izbégiek ügyében szigorúan vizsgálja meg, ezennel felszólít, hogy határozottan jelentsem ki még mindig fenn merem-e tartani mindezt, amit Őfelségének czügyben jelentettem. Egyszersmind figyelmeztetnie kell engem tette hozzá, hogy amennyiben állításomat nem tudom bizonyítani, nem remélhetek kegyelmet, mivel a császári-királyi rendeletek szerint a legszigorúbb büntetés jár nekem." Az első találkozást követően a vizsgáló királyi biztos és a vádlott Ráby Mátyás kapcsolata nem vált harmonikussá. Ráby szerint „a biztos megígérte, hogy hét múlva visszajön, {ui. szüreti feladatára hivatkozva visszautazott birtokára - H.I.}, minden igazság ellenére azt jelentette Majláth grófnak és a „tanácsnak, hogy ő haladékot kért, erről a hazugságról utóbb az uralkodó tájékoztatta." (

s

> Később is félredobta a panaszosok beadványát, nem segítette őket. <

6

> -21-