Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Nógrád megye országgyűlési követeinek alsóházi felszólalásai 1848 júliusa és augusztusa között

V. Adótörvény vitája Az utolsó tárgy, melyhez nógrádi képviselők a Batthyány-kormány vezetésével ülésező parlamentben hozzászóltak, az az új adótörvény vitája volt. A törvényjavaslat vitáját augusztus legvégén kezdték el. A nógrádiak közül Repetzky Ferenc volt az, aki a legjobban aktivizálta magát a vitában. Legelőször is a 4. §-ra vonatkozó módosításában azt indítványozta, hogy ne csak a behajthatatlanságokat, hanem a fedezeteket is jegyezzék fel, mert egyes községek i

II- személyek az elmúlt időben több adót fizettek az előírtnál. Bár Repetzky indítványát Dániel Pál is pártolta, a többség mégis ellene szavazott. (45

> A másnap délelőtti ülésen (aug. 30.) azonban a Ház a 2. §-ban módosítást tett, ahol az előlegezések beszámítását javasolták. Érdekes módon Repetzky most ellene szólalt fel, holott az előző nap ő vetette fel ezt a 4. §-ba iktatva. О maga most így érvel: „az előlegezések beszámítása csak zavart fog okozni. Miután 1-ső novembertől kezdve, minden termesztményadó megszűnik, ugy gondolom, hogy az előlegezéseket épen nem keverhetjük ide, sajnálom, hogy tegnap e részbeni módosításom megbukott. Itt nincs helye, hol a két hónapi adókivetésnél /novemberi és decemberi - a szerz./ csak zavart idézne elő." <

46) A képviselők a pénzbeli egyenes adózás mellett a szeszgyártás adóját és a szőlődézsmát is megtárgyalták. Repetzky indítványozta, hogy „míg az új adórendszer behozatván, f. 1848-iki évre rendkívüli pálinkaadó állapittatik meg, és az, ki eddig adót nem fizetett, fizetni fog." (47) A többség elfogadta ezt az indítványt, ám Repetzky rámutatott arra is, hogy november és december hóra már meghatározták az 1847. évi adó 1/4-ét, amiben már benne foglaltatik a pálinkakazánokra vonatkozó adó is, így igazságtalan lenne, ha azt még egyszer kivetnék. Bezerédi László úgy próbálta ezt a problémát megoldani, hogy különbséget tett direkt és indirekt adó közt, ez utóbbit azok fizetnék, kik eddig nem fizettek pálinkaadót. A többség végül elfogadta Bezerédi javaslatát. (48) A szőlődézsma ügyében Kubinyi szólalt fel és a kármentesítés kérdését vetette fel, mert a szőlők többnyire szerződéssel jutottak az illetők birtokába, nem úgy, mint az úrbéri földek. Ezért azt javasolja, hogy a szegényeket, kik földjeiket maguk művelik, a status kármentesítse, míg ez a gazdagabbak esetén igazságtalan lenne. (49) Végül Repetzky indítványára „a miniszterelnök oda utasítatott, hogy a szőlődézsma egyéb uri tartozások eltörlése iránt hozott határozatot az illető hatóságok utján azonnal hirdettesse ki." (S()) VI. Epilógus Ebből a rövid összefoglalásból is kitűnik, hogy a nógrádi képviselők nem csak azért voltak a parlamentben, mert megválasztották őket, hanem mert választóik bizalmához méltón képviselték az ország érdekeit. Bel- és külpolitikai téren egyaránt felelősségteljesen gondolkodtak, még akkor is, ha különböző politikai elvet vallottak. A nógrádi képviselők közül Pulszky Ferenc 1848-49-es politikai karrierje volt a legfényesebb: előbb külügyi államtitkár, majd Magyarország angliai „nagykövete" lett. Repetzky 1849 elejétől a bukásig Hont, Heves és Nógrád megye kormánybiztosaként tevékenykedett. Frideczky szintén kormánybiztos volt egy ideig, majd követte a kormányt Debrecenbe. Ugyan-202-