Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Gróf Forgách Antal (1819–1885). Igazgatósági elnök, mint „jószándékő dilettáns”

Forgách érdemének kell tekintenünk, hogy kezdetben az SKB Rt.-ben az osztrák tőke befolyását ellensúlyozni tudta, s mint ez Belitzky János kutatásaiból megállapítható: „a nemzeti burzsoázia létrehozását célzó alakítások egyikének tekinthető" a szénbánya vállalat. Ez magyarázza azt is, hogy miért a salgótarjáni szénmedencében épített vasút lett a MAV első vonala. A nógrádi szénre és a magyar tőkére alapozva telepedett le a Vasfinomító Társulat is 1868-ban Salgótarjánban, s lett a falu az osztrák tőke közvetlen befolyásától mentes magyar bányászat és vasipar telephelyévé az 1880-as évek elejéig. További fejlődésük azonban a külföldi tőke bekapcsolódása nélkül már lehetetlen volt. Gr. Forgách Antal elnöksége alatt épültek ki a salgótarjáni és környéki bányák, melyeknek technikai felszerelésében és működésének megteremtésében Zemlinszky Rezső személyében kapott nagy segítséget. Kialakultak a jellegzetes bányai kolóniák, a barnaszéntermelés az 1867 évi 394000 mázsáról elnöksége végére 2471000 mázsára emelkedett, a bányamunkások száma a 217 főről 1027 főre növekedett. Ebben az időszakban nélkülözhetetlen volt Forgách jelenléte a vállalat élén, különösen politikai kapcsolatai révén. Annak a gazdaságpolitikának, mely a hazai tőkés csoport kialakítására törekedett, elnökként és megyebizottsági tagként a megyei közgyűléseken számos esetben hangot adott.

(14) Annak ellenére, hogy a politikai életben többé nem töltött be vezető szerepet, 1872-ben országgyűlési képviselő lett. A bányatörvény vitában hangot adott az osztrák bányatörvénnyel szembeni véleményének: „A legelőkelőbb kőszénbánya-vállalataink, mint a nógrádiak, esztergomiak, pécsiek, a földbirtok alapján - és azzal szerződéses jog alapján - művelik kőszénbányáikat, és látjuk, hogy nemcsak maguk boldogulnak - miután becsületesen megadták a földbirtokosoknak is szerződött kőszén értékét - hanem lendületet hoztak az iparra és a közlekedésre, az államnak pedig immár tetemes adót fizetnek". Javaslata, amely a földbirtokosoknak az érdekeit tartotta szem előtt (maga az SKB Rt. is rendelkezett földbirtokkal) megyénk bányaművelésének kiterebélyesedésére hatott ösztönzően. A nógrádi birtokosok közül sokan vállalkoztak kisebb-nagyobb bányák létesítésére. Gr. Forgách Antal kancellári tevékenységének, megyei közéleti és gazdasági szerepének megítélése ma sem egyöntetű. A fővárosi sajtó egy része elhunytakor nem tudta megbocsátani politikai múltját. Ennek ellenére a megyei sajtóban árnyaltabban fogalmaztak. Reményi Károly s a kortárs Nagy Iván sem ítélte el egyoldalúan. Reményi Károly szerint: „Kanczellári hatalmát soha sem használta fel akkép, hogy abból az országra végzetes következmények háruljanak; (...) hogy mint kanczellár, több tekintetben nyilvánuló magyar érzelmei és ténykedéséért a kamarilla tagjai a fölségnél nem egyszer bevádolták, (...) hogy megválva kanczellári állástól, midőn arra a készségesebb gr. Zichy Hermán hivatott meg, ő nemcsak mint Nógrád vármegye főispánja, de azután mint, e megye egyik-másik kerületének egész a legutolsó időig országgyűlési képviselője (előbb Deák-párti, a fúzió után mint szabad elvű párti képviselő), soha semmi olyat többé el nem követett, mi alkotmányos és magyar nemzeti szempontból kifogásolható lett volna".

(1S) Steier Lajos 1927-ben írta a következőket: „Mint látjuk, a császári biztosok között leginkább Forgách Antal gróf bírt nemzeti önérzettel és bizonyos politikai éleslátással." Véleménye szerint Forgách felhasznált minden alkalmat arra, hogy „nemzeti tekintetben a jövő érdekében segítsen" (...) „ahol teheti, elsimítja a szenvedések nyomait, kikel a denunciálások és üldözések ellen, ügyel arra, hogy magyarok is tarthassák a pozíciókat a reánk nézve előnytelen rendszerben és mindig arról beszél, hogy csend és nyugalom van, a nemesség megbánta a forradalmi szerepét, hallgat és gazdálkodik, a bizalom visszatér, csakhogy leszerelje a reánk tipró hatalom vadságát, gyanakodását és kíméletlenségét, és bármennyire elítélhetjük a harc idején való magatartását, el kell ismernünk, hogy ez egy nehéz szerep volt, (...) na-185-