Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

A jászkun önkéntes zászlóalj novemberben a bácskai hadtesthez lett beosztva. A szerb-osztrák csapatok ellen harcolt, s itt lett belőle dec. 28-án 65. honvédzászlóalj. A hadtest nagyobbik fele, benne Kökényesi zászlóalja 1849 január második felében megkezdte felvonulását Törökszentmiklósra. Itt a Temesi bánságból kivont csapatokkal egyesülve egy új - a későbbi III. - hadtest jött létre, melynek első fegyverténye a március 5-én kivívott szolnoki diadal volt. Ezt követően a Damjanich tábornok vezette hadtest a Feldunai hadsereg kötelékében diadalt diadalra halmozott. Ápr. 4-én Tápióbicskénél, 6-án Isaszegnél, 10-én Vácnál, 19-én Nagysallónál működött közre döntő módon a császáriak felett aratott győzelemben. Az említett csatában a 65-ösök is jól megálltak a sarat. Parancsnokukat az isaszegi csatatéren nyújtott teljesítményéért alezredessé léptették elő (ápr. 16.), majd a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki (ápr. 30.). Kökényesi az ápr. 26-i komáromi ütközetben, majd Buda ostrománál (máj. 4-21.) már, mint dandárparancsnok működött. Május végétől június végéig szabadságon tartózkodott, melyet nősülése - Massa Annát vette el - miatt engedélyeztek számára. Visszatérve III. hadtestéhez részt vett a júl. 2-i és 11-i komáromi csatákban, valamint a júl. 17-i váci ütközetben. Ezekben nyújtott teljesítménye alapján júl. 20-án ezredessé és hadteste egyik gyalogos hadosztályának a parancsnokává nevezték ki. A világosi fegyverletétel után a császári hadbíróság Aradon golyó általi halálra ítélte (1849. nov. 8.), melyet a „legfelsőbb kegyelem" azonban 18 évi várfogságra változtatott. Hét év után, 1856 júliusában az olmützi várbörtönből szabadult amnesztiával. Ekkor földbérlőként Somogy megyében telepedett le, s itt élt 1867-ben is, amikor a Somogy megyei Honvédegylet tagja lett. 1887-ben a '48-as honvédek számára létesített otthon parancsnoka lett Budapesten. A Bihar megyei Margittán hunyt el 1889. febr. 27-én. Pesti Napló 1887127., Mikárl. 81, Közlöny 1848/106., 148.18489/83., HL.: Aradi hadb. 113/3 2/239 b., Uo.: Gen. Kommando zu Ofen 1868. 2. Abt. 21-8 374., Uo.: Orsz. Honv. egylet 29. es. 1907. 333. Kuppis Gusztáv Jásztelek pusztán (ma Rétság része) született 1817. jún. 4-én, r. kat. К János uradalmi jószágigazgató fia volt. A gimnázium 7 osztályát végezte el Nagyszombatban. Ezt követően az 5. tüzérezred tanfolyamán tanult (1835-1837), majd tisztjelölt lett a 23. gyalogezrednél. 1845-től ugyanitt hadnagyként szolgált. 1848 májusában az elsők között kérte áthelyezését az alakuló honvédzászlóaljakhoz, mire jún. 13-án a Pozsonyban szerveződő 4. zászlóalj főhadnagyává nevezték ki. Alakulatával július végétől a délvidéki szerb felkelők ellen harcolt. Szeptember végén, amikor a Batthyány-kormány újabb 15 zászlóalj felállítását határozta el, százados lett a Bars megyében szerveződő 17. zászlóaljnál (szept. 23.). Ez a csapattest decemberben a felső-tiszai hadtesthez nyert beosztást, mely Mészáros hadügyminiszter, majd Klapka vezetésével a Galíciából betört, Schlik tábornok irányította császári hadtest ellen harcolt. Ennek során Kuppis - csak a fontosabbakat említve - a dec. 28-i szikszói, az 1849. jan. 4-i kassai, jan. 19-i szántói, jan. 22-i tarcali és a jan. 31-én Tokajnál vívott összecsapásokban vett részt. A zászlóalj parancsnoka, Bátori-Schulcz Bódog őrnagy februárban dandárnokká lépett elő, s ekkor annak ideiglenes vezetését Kuppis százados vette át. E minőségében vett részt a febr. 26-27-i kápolnai és az ápr. 4-i tápióbicskei ütközetben. Ezt követően azonban megbetegedett, és csak június közepén állhatott ismét szolgálatba. Előbb régi zászlóaljához tért vissza, majd júliusban egykori parancsnoka, a komáromi seregvezér, Klapka helyettesévé kinevezett Bátori-Schulcz alezredes segédtisztje lett. A törzstiszti rendfokozatot aug. 18 (16)-án kapta -17-