Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Balogh Zoltán: Egy város a forradalomban – Losonc, 1849

Beniczkynek felülkerekedni és a császáriakat fogságba ejteni. Beniczky különítménye csekély létszáma miatt lemondott a menekülő ellenség üldözéséről és osztagát a támadás elől szállásaikba visszavonult ellenséges katonák elfogására irányította, meghagyva a már a városon kívülre hátrált ellenséget abban a hitében, hogy Losoncot egy jelentősebb haderő foglalta el. A városból kiszorított büntető expedíció parancsnoka Almásy ezredes seregei maradványával visszavonult Lúdanyón át Balassagyarmatra anélkül, hogy még egyszer megkísérelte volna a város elfoglalását, szentül hívén, hogy Losoncot egy jelentősebb ellenséges haderő, de legalább is egy hadtest avantgárdja vette be. A támadás fényes sikerrel ért véget. A győzelem eredményére nézve rendelkezésünkre álló többféle adat szerint több mint 200 ellenséges katona esett fogságba. Beniczky szerint 11 tisztet, 190 Wimpffen és 51 Baumgarten-gyalogost valamint 36 ulánust ejtettek fogjul, a losonci csata katonai leírásának szerzője 7 tisztről, 170 gyalogosról és 36 ulánusról tud. Szemere kormánybiztos 5 tisztet, 174 gyalogost, 48 ulánust említ. Halottakról csak Szemere tesz említést, 4 tisztet, 42 gyalogost és 37 ulánust szerepeltet az elesettek közt. Szemere jelentése szerint Beniczky csapatából néhány honvéd esett el. (A Nógrád Megyei Honvéd Egylet 1897. évi adatai szerint a csata 4 áldozata nyugszik a losonci temetőben. A kiegyezés után a csata első áldozatának, a losonci piactérre elsőként bevágtató Debrődi János huszárkáplárnak és a felmentő csata emlékének Losonc polgárai közadakozásból a belpiacon emlékoszlopot emeltek, ahová minden március 15-én kivonulnak ünnepelni.) Ezenkívül Beniczky csapatainak kezébe került az ulánusezred teljes poggyásza, az ezredzászló és az ezredkassza, zsákmányoltak még 56 lovat, sok fegyvert és felszerelést.*

55 Volt azonban a losonci ütközetnek egy a losonci lakosságra nézve kellemetlen következménye is. A csúfos vereséget szenvedett Almásy ezredes, hogy kudarcára mentséget találjon, árulással vádolta meg Losonc polgárait. Almásy első jelentésében azt állította, hogy a polgárok a házakból, a tetőkről és a kapukból lőtték az osztrákokat, a honvédeket és a 6 ágyút már előre elrejtették a templomokban. A feltételezett losonci magyar haderő megállítására a Balassagyarmat-Losonc útvonalra küldött Ramberg altábornagyot Windisch-Grätz egyúttal Losonc szigorú megbüntetésével és a város vezetőinek Budára rendelésével is megbízta. Szigorú büntetést követelt Losoncra Majthényi László megyei cs.kir. biztos, aki szerint a jelenlegi anarchikus viszonyok között a törvényes rend és nyugalom fenntartása érdekében a losonci lázadók ellen a legszigorúbb, a proklamációban elrendelt büntetést kell alkalmazni, vagyis rögtönítélő haditörvényszék elé kell állítani. Losonc megfenyítéséről egyenlőre le kellett mondania Rambergnek, mert március végén Windisch-Grätz erői Gödöllőre koncentrálása végett visszarendelte Vadkertre. Ramberg április 4-én Schmidt kapitányt küldte egy könnyű lovasosztállyal, hogy tartson vizsgálatot Losoncon. A kapitány megszemlélte a templomokat, ajtajaikat külön lemérve meggyőződött, az Almásy ezredes jelentése által terjesztett vádak alaptalanságáról, miszerint az ágyúkat a templomban rejtették el. Schmidt kapitány elégedett volt a losonci kórházban ápolt sebesült osztrák katonák bánásmódjával is. Annak ellenére azonban, hogy az események fenyegető zivatara keresztül vonult Losonc felett, az osztrákok nem tudtak megbocsátani Losoncnak. Losonc augusztus eleji cári csapatok általi felgyújtása legalábbis az ő asszisztálásuk mellett zajlott.

(r>) A losonci rajtaütés legfontosabb eredménye amellett, hogy április közepére felszabadult a megye az volt, hogy Windisch-Grätz főerőit a magyar sereg új haditervének elképzelése szerint Gödöllő környékén vonta össze. Almásy ezredes jelentése a losonci rajtaütésről miszerint seregét több mint 6000 fős magyar seregtest támadta meg, tovább erősítette Windisch-Grätz tábornagynak azt a nézetét, hogy a magyar sereg az Ipolyvölgyön át Komáron ostromzár alóli felmentésére indult. A magyar haderő feltartóztatására a már korábban - Vácra rendelt Ramberg-hadosztályt az Ipolyvölgybe, Balassagyarmat térségébe helyezte át, megerősítésére pedig a Csorich-hadosztályt irányította Vácra, míg a Schlick-hadtestet Hatvan és Gödöllő -67-