Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Cs. Sebestyén Kálmán: Vármegye a forradalomban. (Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban)

kancellária vezetőjének azon intézkedése, mellyel adminisztrátorokat, főispáni helytartókat nevezett ki a megyék élére. Természetesen ez újra előhívta a sérelmi politikát /a Deáknál megfogalmazott alkotmányvédelem szellemében/, mely az 1847-es országgyűlésen nagy szerepet kapott az ellenzék egyesítésében.

(S) Az 1848. március 18-án tárgyalásait újra megkezdő országgyűlés deklarálta: nem tartja feladatának, hogy „mindazon törvényeknek részletes kidolgozásába és megállapításába ereszkedjék, amelyek a nemzet boldogságának felvirágozására általában szükségesek", mert „nem szabad a Pestre egybehívandó nemzetgyűlés elől más törvények alkotását elvonni, mint amelyek az ország belbékéjének és a nemzeti szabadságnak biztosítása végett rögtöni intézkedést kívánnak". A megjelölt pontok között nem szerepelt a vármegye kérdése. Azonban nem lehetett kikerülni, hisz a felelős minisztérium hatáskörét, a népképviseletet, a közös teherviselést stb. tárgyalva, mindegyre beleütköztek.

(6) Az elképzelés, mely szerint a megyék eredeti hatáskörükben meghagyatnak, nagy ellenállást váltott ki az ellenzék körében. A vitában Kossuth Lajos kompromisszumos megoldást terjesztett elő: a népképviseletet alkalmazzák a megyékre is, mellyel az önkormányzatiság elve érvényesülne, de: a felelős minisztériumnak joga legyen a megyegyűlés feloszlatására, ha törvénytelen eljárást tapasztal, mellyel a központosítás elve is érvényesülne. Beszédében a kérdés fontosságát hangsúlyozta: „Hoztunk törvényeket, melyek a nép irányában jótékonyak s az executiót (végrehajtást) oly megyére akarják bízni, mely nemesekből áll. " Például az úrbéri tartozások megszüntetése esetében: „hogy a kármentesítés megtörténhessék, evalvatió (becslés) kell ez pedig csak azon föltétel alatt lehetséges ha az evalvált somma nem oly magas leend hogy új adót kelljen a népre kivetni... ami igen valószínű, ha a democratikus irányú törvény végrehajtása aristocratikus testületekre bízatik. "A közteherviselésnél szintén a megyéktől kapott adatok alapján tudja a minisztérium az adókulcsokat összeállítani, s „ezen kulcs kidolgozás alapja, a revelatio (nyilatkozat), a nemesség kezében lesz, nem szenved kétséget, hogy oly munka fog dolgoztatni, mely talán mindent veszélyeztet s én ez esetben borzadok attól, ami a nemességre vár. A törvények itt vannak, de papíron fognak maradni s ennek következményei elláthatatlanok. "

(7) Deák Ferenc közbelépése ugyan megakadályozta a szakadást, de csak úgy, hogy a döntést elodázta. így született meg a XVI. törvénycikk, mely a „ megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról" szólt. A bevezetőjében lényegében minden irányzat felé gesztust tettek a szövegezők, hisz a megyét Magyarország „alkotmányossága védőbástyáinak" nevezték, célként szerepelt a „közszabadsággal öszhangzásba hozatala", illetve a „közigazgatásnak időközben is minden megakadástóli megóvása". A népképviseleti alapú megyerendszer kialakítását a következő országgyűlés elé utalták, de a megyei közgyűlésekbe addig is be kellett vonni a községek képviselőit. Meghatározták a közeljövő feladatait, amennyiben a törvények kihirdetése mellett egy állandó bizottmány választását írták elő, mely „mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni, melly törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti. " Ez a bizottmány „egyen

es érintkezésben álland" a felelős minisztériummal, másrészről pedig a tisztikart irányítja. A XVII. törvénycikk az utóbbiról rendelkezik: „tisztújító székek tartatni nem fognak" míg az országgyűlés nem rendezi a megyék helyzetét. A hivatalok betöltéséről addig is a főispán és az állandó bizottmány együttesen gondoskodik.

(8) A vármegye tehát lényegében változatlanul megmaradt, úgy hogy egy új politikai-közigazgatási szervezet utasításait kellett teljesítenie, melyek a mélyen gyökerező Werbőczy szemlélettel ellentétes törvények alapján fogantak, s alapjaiban sértették a nemesség eddig alkotmányosnak vélt és védett jogait. Sőt, ebben viszonylag magukra is hagyattak, mivel a minisztériumok felállítása, munkájuk megszervezése lekötötte az országos döntéshozók figyelmét. Majd csak az április 15-i minisztertanácsi ülés dönt arról, hogy a belügyminiszter „rendeletet bocsátand ki": megerősítik a „közbátorság fenntartására" alakult választmányokat ad-50-