Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

Kisendrődi és széplaki Endrődy János szül. Csaláron (Celáre) 1819-ben, r. kat. Apja kisbirtokos. Gimnáziumi tanulmányait követően, 1839-ben „hadfi" lesz a 32. gyalogezredben. 1845-ben tizedesként leszerel és gazdálkodó lesz. 1848. szept. 3-tól a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosa. Alakulatával ősszel Jellacic ellen, a téli hadjárat idején a felső-magyarországi hadszíntéren harcol. (A pákozdi, schwechati, nagyszombati, budatini és branyiszkói összecsapásokban vett részt.) 1849. márc. 17-én Miskolcon családi okokra hivatkozva beadja lemondását, elbocsátják a szolgálatból. (Apr. 1-én visszavételét kéri a hadseregbe, a hadügyminisztérium azonban elutasító választ ad.) A szabadságharc után bujkál, majd birtokán gazdálkodik. Gazdasága 1881-ben tönkremegy, ekkor Egerben telepedik le, ahol honvéd századosi nyugdíjából él. A Nógrád megyei Honvédegylet tagja volt. 1906. jún. 10-én Hatvanban hunyt el. Mikár L. 122. és LL. 232., Borovszky: Nógrád m. 528., Tört. Lapok 189412. sz. 20-21., Hatvan és Vidéke 1906. jún. 17-iszám, MOL.: Hm. Alt. 1849. 8595 és 8784., KAW.: 32. LIR №1-1850.16/69. Nógrádi Horváth Valér szül. Petőpusztán (Szécsénykovácsi, Kovácovce), 1821-ben, evang. H. Dénes ügyvéd fia volt. 1841-től 1845-ig tisztjelöltként a 32. gyalogezredben szolgál. Később Nógrád megye esküdtje. A szabadságharcban előbb - 1848. szept. 3-tól - a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj főhadnagya. 1849. jan. 27 (16)-én százados lesz a Besztercebányán alakult (Zólyom megyei) önkéntes zászlóaljnál, mely ugyanakkor a feldunai (VII.) hadtesthez nyer beosztást. Zászlóalja júniusban a 124. sorszámot kapja, s a feldunai (VII.) hadtestből kiváló Kmety-hadosztályhoz tartozik, mellyel a délvidéki hadszíntérre veszénylik őket. 1890-ben közjegyző Alsórakoncán, a Hont megyei Honvédegylet tagja. 1898-ban Hontfüzesgyarmaton hunyt el. Közlöny 1849/145., Mikár II. 179., Borovszky: Nógrád m. 528., Vas. Újs. 1898/23., Nagy Iván V. 155., MOL.: ONőHt. Alt. 1848. 271., Hadtört. Múz. Kézirattár 9107/Eml., KAW.: 32. LIR: 1841-1850. 24/108. Kazinczi és alsóredmeczi Kazinczy Sándor szül. Pásztón 1801. jan. 1-én, réf. K. Miklós (aki K. Ferenc, az író testvére), földbirtokos, táblabíró és Beöthy Viktória fia. Jogot végzett Sárospatakon. 1821-ben beáll a császári hadseregbe, ahonnan 1836-ban, mint az 5. könnyűlovasezred főhadnagya lép ki. 1838-ban megnősült - felesége Reisner Lujza lett -, majd Érsemjénben telepedik le, gazdálkodik. Három gyermek apja. 1848 tavaszán Bihar megye lovas nemzetőrségének egyik századosává választják. Mozgósított századával augusztus közepétől október végéig részt vesz a délvidéki (Nagybecskerek környéki) harcokban. 1849. ápr. 18 (16)-tól al-, júl. 20 (2)-tól főszázados a"12. Nádor huszárezredben. Az ezred tartalék - kiképző - századának a parancsnoka Földeákon. A szabadságharc után hadbníróság elé állítják, de a honvédseregben szolgálatot vállalt, már korábban kilépett császári tisztekre vonatkozó amnesztia-rendelet következtében szabadon bocsátják. (1850.) 1861 augusztusában Érkeserűn (Bihar m.) hunyt el. Közlöny 1849/85. és 156., Kempelen V. 410,, MOL.: ONőHt. Alt. 1848. 2688. és 3073., Uo.: Hm. Alt. 1849. 25879., KAW.: 5. Chev. Lég. Rgt. 1820-1840. 72. -22-