Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Közlemények - Kerényi Ferenc: Petőfi és Madách

boldogság = a társadalom tökéletesedésének célja = eszköz a boldogsághoz = istenkáromlás, legfőbb bűn az emberlét kritériuma boldogságvágy \ szabadság / \ szabadságvágy \ x /• szolgaság = a társadalom tökéletesedésének célja = eszköz a boldogsághoz = istenkáromlás, legfőbb bűn Tegyük hozzá még, hogy a boldogság nem az egyén maradéktalan önmegvalósítása, hanem „az átalános boldogság", ami viszont nem lehet „a miljom érdek" egyesítése vagy középarányosa (Világosságot!, 1847. március). Madách életművének fődarabjaiban ezt a szempontot eddigelé nem érvényesítettük elemzéseink során. Bő évtizeddel Világos és Fehéregyháza után, Az ember tragédiája és a Mózes nagyjában-egészében hasonló, megőrzött értékhierarchiát mutat. A boldogság kollektivizálása a falanszter társadalmában nemcsak az egyén szabadságjogainak teljes megsemmisítése, a nemzetszintű közösség vége, de az egyenlőség torzképe is egyúttal; a Kánaán földjére pedig nem léphet be az a nemzedék, amely Egyiptomban született, hiszen - Jehova szavával - a szolgaság itt is istenkáromlásnak minősül: Beléje ette már a szolgaság S álművelődés mérge úgy magát Népembe, hogy korcsot fog szülni is A korcs szülő. Mózes negyven évig vezeti népét a pusztában, míg ez a generáció kihal. Emlékezzünk rá, hasonlóképpen fellebbezett Petőfi is a jövőhöz nagy forradalmi látomásverseinek fenséges hangú zárótételeiben, és ugyanúgy enyhítette Az apostol reménytelenségét is az 1848 szeptemberében, utólag megírt, már a fegyvert fogó nép pozitív élményeitől ihletett, XX. fejezete: Vénült, kihalt a szolganemzedék, Új nemzedék jött, mely apáit Arcpirulással említé s azoknál Jobb akart lenni és az is lett... A mind nyilvánvalóbban közös szellemi forrásvidéket Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1771-1831) német filozófus Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie der Weltgeschichte с művében találjuk meg. Hegel valóban nemzedéki élmény: mind az evolucioner, mind a revolucioner fejlődéselméletek híveinek elfogadható volt az a történelemfilozófia, mely szerint a história a világszellem (Weltgeist) tökéletesedésének folyamata - kitérőkkel, megtorpanásokkal együtt. Ennek ellenére rendszerjellegű, megalapozott válasz a különböző circulus vitiosus-elméletek híveinek. Hogy a reformkor költőinek félelme folyamatosan erre vonatkozott, azt nemcsak Vörös-208-