Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

hány héttel később, mint katonai szolgálatra alkalmatlant azonban - ezredesi címmel - nyugalmazták. A szabadságharc után Sréternek menekülnie kellett, hiszen a császáriak minden bizonnyal halálra, vagy legalább is súlyos börtönbüntetésre ítélték volna. Kiszökött tehát az országból, és Belgiumban telepedett le. Innen csak 1859-ben mozdult ki, amikor az olasz-francia-osztrák háború kapcsán úgy tűnt, hogy abból hazája számára is adódhat kedvező fejlemény. Ez hozta ekkor létre az olaszországi magyar légiót is, melyben a huszárezred parancsnokságát a sokat tapasztalt öreg huszár, Sréter vette át. A háborúhoz fűzött magyar várakozások azonban nem váltak valóra. A győztes franciák nem exponálták magukat a magyarok érdekében. Sréter visszament Brüsszelbe, ahonnan csak a kiegyezést követően tért haza. Magyarországon emlékeztek a vitéz huszárra, aki 1848 őszén élete kockáztatásával hozta haza katonáit a hon védelmére, s Srétert országgyűlési képviselővé választották. Közmegbecsülésben halt meg 1875. márc. 3-án Budapesten. Kempelen IV. 437., Borovszky: Nógrád m. 620., Nemesi évkönyv 1925-1926, 270-271., Redvay István 81, Vas. Újs. 1875/10., Mikárl. 220., HL.: Gen. Kommando zu Ofen 1868. 2. Abt. 21-8200. Nádasi Tersztyánszky Zsigmond született Pusztaberkin 1811. márc. 21-én., r. kat. T. Bálint földbirtokos, megyei főszámvevő és Jeszenszky Teréz fia volt. 1829-től 1836-ig a 12. huszárezredben szolgált, s mint hadnagy szerelt le. 1836-tól birtokán gazdálkodott, Bálás Izabellával, akit ugyanekkor vett feleségül, s akitől hat gyermeke született. 1848. szept. 3-án a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosává választották, s részt vett a Jellacic elleni harcokban. Dec. 26 (16)-án a Hajdúságban szerveződő 17. Bocskai huszárezred századparancsnokává nevezték ki. Ide azonban csak 1849 április elején tudott eljutnia, miután 1849 januárjában, ezredéhez utaztában a császáriak fogságába esett. Tőlük szökéssel menekült. Ezredének utolsóként szervezett osztályával július elején a Tisza-Maros szögében összpontosított főerőkhöz nyert beosztást. S a Bánság területén lefolyt végső összecsapások során léptette őt elő Bem tábornok őrnaggyá. A szabadságharc után Tesztyánszkyt Pesten hadbíróság elé állították. Az 1850 tavaszán kiadott - a korábban kilépett tisztekre vonatkozó - amnesztiarendelet alapján azonban szabadon bocsátották (1850 jún.). Visszatért birtokára, és itt gazdálkodott 1863. febr. 13-án bekövetkezett haláláig. Nagy Iván XI. 113. és 115., Borovszky: Nógrád m. 528. és 625., Szinnyei: Magyar írók XIV. 38-39., Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I. 617, Közlöny 1848/199., 1849/43. és 71., HL.: Pesti hadb. 1850-6/123., KAW.: 12. HR. 1820-1840.1/2L, MOL.: Вт. Honv. segély 1868. 7167. Krestyánfalvi Turcsányi János szül. Videfalva (Vidiná, ma Losonc része) 1818-ban, r. kat. Kereskedelmi iskolát végzett. 1838-ban beállt a Magyarországon állomásozó, csehországi sorozású 5. tüzérezredhez. Innen 1842-ben a magasabb tüzérségi ismereteket adó „bombászkarhoz" helyezték át, ahol a forradalom kitörésekor főtűzmester (őrmester) volt. 1848. szept. 14-én hadnagyként átlépett a honvéd tüzérséghez. Alapos tüzérségi ismereteire való tekintettel november elején főhadnagy, a hó közepén pedig már százados lett. 1849 január elején és közepén, valamint március elején kelt kimutatások szerint egy hat-fontos gyalogos üteg parancsnoka volt a Központi Mozgó Seregben, ill. az ebből létrejött II. hadtestnél. E hadtesttel 1849. július 11-én követően a komáromi várőrséghez került. Klapka tábornok ott léptette elő őt őrnaggyá aug. 20-án. Későbbi életéről csak annyi ismeretes, hogy 1867-ben reáltanodái tanárként a Buda váro-19-