Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

AMegacricetodon nemzetség fajokban igen gazdag. Leletanyagunk meghatározásakor ki lehet zárni azokat a fajokat, melyek átlagos méretei lényegesen kisebbek a sámsonházai populációnál. Ezek az alábbiak. Megacricetodon primitivus (FREUDENTHAL, 1963) Megacricetodon freudenthali GARCIA MORENO 1986 Megacricetodon debruijni FREUDENTHAL, 1968 Ugyancsak kizárhatók azok a fajok is, melyeknek átlagos méretei lényegesen nagyobbak. Megacricetodon rousillonensis AGUILAR et al, 1986 Magacricetodon foumasi AGUILAR, 1995 Megacricetoson lemartinelli AGUILAR, 1995 Megacricetodon gersii AGUILAR, 1980 Megacricetodon germanicus AGUILAR, 1980 Megacricetodon gregarius (SCHAUB, 1925) Megacricetodon ibericus (SCHAUB, 1944) Megacricetodon crusafonti (FREUDENTHAL, 1963) Megacricetodon lopezae GARCIA MORENO, 1986 Megacricetodon similis FAHLBUSCH, 1964 Az átlagos méretek alapján a sámsonházai populációhoz közel állnak az alábbi fajok Megacricetodon minor (LARTET, 1851) Megacricetodon schaubi FAHLBUSCH, 1964 Megacricetodon rafaeli DAAMS et FREUDENTHAL, 1988 Megacricetodon collongensis (MEIN, 1958) Ezek közül a M. schaubi valószínűleg kizárható, mivel GARCIA MORENO (1986-87) szerint a M. minor szinonimájának tekinthető. A M. rafaeli m2 zápfogainak többségén hiányzik az antero -linguális cingulum. AMI zápfogak orális felszinén erős a zománcduzzanat és a metacone hátulsó ectolophe-ja gyakran zárt rendszert alkot a mesolophe-val, ami a sámsonházai fogaknál jobban fejlett. A M2 koronáján ugyancsak gyakori a metacone ectolopheja. Ezek a morfológiai bélyegek valószínűtlenné teszik a sámsonházai populációval való azonosítást, ami állatföldrajzi szempontból is kétséges. A M. collongensis M1-M2 zápfogának koronáján gyakoribb a hosszú mesolophe és az ectolophe. Egyéb vonatkozásokban ugyan sok a hasonlóság, de a faj magyarországi jelenléte kevéssé valószínű. AMegacricetodon minor faj mind méreteiben, mind pedig morfológiájában a legtöbb hasonlatosságot mutatja a sámsonházai populációval, különösen a bajorországi és a svájci lelőhelyekről leírt anyagok állank méretben igen közel Sámsonházához BOLLIGER (1994). A méreteket tekintve a hasznosi Megacricetodon „minor" (KORDOS 1986) ugyancsak szinte azonos az általunk gyűjtött leletekkel. A Megacricetodon nemzetség kulcsfontosságú a középső miocén szárazulati rétegtan szempontjából, mivel leleteik igen gyakoriak és az egymáshoz evolúciósan kapcsolódó fajokból álló fejlődési sorokra rétegtani zónáció alapozható. Ezt elsősorban az intenzíven kutatott spanyolországi és dél-franciaországi térségben dolgozták ki, ahol az utóbbi két évtizedben több összefoglaló tanulmányt is publikáltak a Megacricetodon nemzetség rendszertani- és rétegtani kérdéseiről ( ALVAREZ -SIERRA et GARCIA MORENO 1986, GARCIA-MORENO 1986-87, DAAMS et FREUDENTHAL 1988, AGUILAR 1995). -192-