Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)
Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból
humérus, valamint egy distális femur töredék alapján egyértelmű, hogy a maradványok egy nagyobb termetű szalamandra féléhez tartoztak. A csigolyacentrum alakja (számos szubcentrális nyílással) és mérete leginkább az alsó és középső miocénben meglehetősen elterjedt, viszonylag nagytermetű Chelotriton-hoz állnak a legközelebb, bár e feltevés a leletek töredékes jellege miatt nem bizonyítható egyértelműen.Subclassis: Anura RAFINESQUE, 1815 (békák) familia: Discoglossidae GÜNTHER 1858 (1845) genus: Latonia MEYER, 1843 Latonia gigantea (LARTET, 1851) (6. ábra A-G) A csontmaradványok közül 2 frontoparietale, 3 maxillare, 2 atlas, 8 prearticulare, 10 ilium egyértelműen a fenti fajhoz sorolható. A frontoparietale háti oldalát és az állcsont processus zygomaticomaxillaris maxillae oldalsó részét apró csontgumócskák borítják, amelyek az egyedfejlődés egy bizonyos stádiumában másodlagos csontosodási folyamat eredményeként képződnek. Ez utóbbi jelleg alapján a Latonia gigantea könnyen megkülönböztethető a hozzá hasonló Latonia ragéi fajtól (HOSSINI 1993, SANCHIZ 1998). A többi csonttani bélyeg: az atlason a crista ventralis jelenléte, a prearticulare kettős koronoid nyúlványai, valamint a jellegzetes iliumok (jól fejlett pars ascendens-sel szemben kisméretű pars descendens, hasi irányban elszélesedő junctura ilioischiadica, kiemelkedő tuber superius és az alatta jól kikülönülő fossula tuberis superioris) általában hasonló a nemzetség többi fajáéhoz (ROCEK 1993). familia: Palaeobatrachidae СОРЕ, 1865 genus: Palaeobatrachus TSCHUDI, 1839 Palaeobatrachus sp. (7. ábra) A vizsgált anyag alapján (5 töredékes frontoparietale, 10 maxillare töredék, 28 töredékes prearticulare, 2 humérus distális vég, 7 proximális ilium töredék) egyértelműen igazoltnak látszik a Palaeobatrachus nemzetség - a mai karmos békákra (Xenopus) emlékeztető fajok- jelenléte a sámsonházai anyagban. A frontoparietale páratlan, sagittalis varratot nem viselő csontból áll, amelynek felülete többé-kevésbé sima és egyes példányokon kiemelkedő oldalsó hosszanti élt visel. Az apró maxillare töredékes fogazata pleurodont típusú és a linguális oldalon az alveolusokkal megegyező számú apró csontgumó figyelhető meg rajta. A -178-