Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

Ezt követően Bem két hadosztállyal a temesi Bánságba indult. A sereg egyik dandárát Károlyi alezredes vezette. A bekövetkező hadjárat során Károlyi igazi huszáros bravúrt hajtott végre. Május első hetében egy gyors mozdulattal megszállta Versecet és Fehértemplomot, s ezzel elvágta egymástól a Bánság délnyugati felében tartózkodó szerb-osztrák hadtest, valamint az Erdélyből kivert, de Orsovánál ismét magyar földre lépett császári hadtest összeköttetését. Ez utóbbi, Bem szemben álló csapataitól is szorongatva, arra a hírre, hogy Károlyi-dandára az oldalába került, feladta eredeti célkitűzését, a császáriak kezén lévő temesvári vár felmentését, és harc nélkül kivonult az országból. Károlyit hadászati sikert eredményező ügyes fellépéséért a katonai érdemjel 2. osztályával jutalmazták (máj. 22.). Júniusban Károlyi visszakerült Erdélybe. Osztályának, a megfogyatkozott „würt-emberek" - ahogy ennek katonái tréfásan hívták magukat - kiegészítése lett a feladata. Ezt Kolozsvárott végezte. Két századát sikerült is 300 főre kiegészíteni, az újoncok nagy része azonban sem megfelelő fegyverzethez, sem pedig betanult lovakhoz nem tudott jutni. Károlyi így csak augusztus közepe táján került ismét a harctérre. Ekkor, Kolozsvár feladásakor Gál Sándor tábornok Bánffyhunyadra visszavonuló seregének maradványaihoz csatlakozott. Augusztus 19-én itt a magyar lovasság és az orosz kozákok között egy rövid, de véres összecsapásra került sor, melyben Károlyi is megsebesült. Eletét huszárai mentették meg. Gál és Kazinczy egyesülése után a zsibói fegyverletétel következett, melynél Károlyi is fogságba esett. A honvédseregben szolgálatot vállalt volt császári tisztként hadbíróság elé állították, mely 1850 márciusában 5 évi várfogságra ítélte. A viszonylag enyhe ítélet annak volt köszönhető, hogy sikerült bíráival elhitetnie, miszerint a függetlenségi nyilatkozatról - mellyel nem értett egyet - értesülve májusban beteget jelentett, s fegyveres harcokban többé már nem vett részt. Az aradi várfogságból 1851 februárjában amnesztiával szabadulva pinci birtokán telepedett le. 1857-ben házasságot kötött Huszár Annával. 1867-ben és 1890-ben a Nógrád megyei volt honvédeket tömörítő Honvédegylet tagjaként tartották nyilván. 1890. nov. 25-én szülőhelyén hunyt el. Nagy Iván pótkötet 305., Turul 1904. 128., Nemesi évkönyv 1935. 66., Mikár II. 232., Vas. Újs. 1890148., Közlöny 1848/76. 1849/55. és 113., HL.: Aradi hadb. 113/17 2/383., KAW.: HR. 1841-18481/51. Jobbágyi Kaszap János Pásztón született 1817. vagy 1819. febr. 16-án, r. kat. K. János földbirtokos és szolgabíró fia volt. A gimnázium 6 osztályát végezte el, majd 1833-ban az 5. tüzérezred iskolájának hallgatója lett. Innen 1839-ben a magyar nemesi testőrséghez, 1844-ben hadnagyként pedig a 4. huszárezredhez került. 1848 tavaszán az említett ezred főhadnagyaként szolgált. A Sándor huszárok - az ezred névadója Sándor orosz cár volt 1848 nyarán a magyar hadügyminisztérium alárendeltségébe kerültek. Szeptembertől részt vettek a Jellacic elleni harcokban, októberben pedig csatlakoztak a honvédsereghez. Ugyanekkor, okt. 28-án Kaszap családi okokból elbocsátását kérte, ami meg is történt. A magyar „ügyet" ekkor elhagyó sok tiszttel szemben Kaszapnál bizonyára nem a politikai megfontolások játszottak szerepet. Ezt bizonyítja, hogy december elején ismét szolgálatra jelentkezett a hadügyminisztériumnál. Ekkor a Hajdúságban szerveződő 17. Bocskai huszárezred századkapitányává nevezték ki. 1849. jan. 25 (16)-én őrnaggyá léptették elő, februárban hadrakész osztályával pedig bevonult a Törökszentmiklós körzetében állomá-15-